„Emlékszem az általános iskolás énemre és arra a lelkes nebulóra, aki még a nyári szüneteit is az angol tételek tanulásával töltötte. Azonban akkor még nem tudtam, hogy a későbbiekben mennyire meghatározó lesz a nyelvtudás az életemben. Általános iskolában az Alapítvány által életem egyik legjobb angol tanárával volt szerencsém tanulni, Némediné Béres Judit nénivel, aki mindig minden egyes órájával bearanyozta a napomat és a tanulást is képes volt örömtelivé tenni. Mindig bátorított, és mind inspiráló személyisége, mind az angol tanítás iránti elköteleződése példaértékű volt már akkor is számomra. Ahogy teltek az évek a spanyol-magyar kéttannyelvű gimnáziumba kerültem, amelynek elvégzésében mind családom, mind pedig az Alapítvány mellettem állt és támogatott. Azonban ahogy leérettségiztem még nem is tudtam, hogy milyen értékes kincset őrzök a kezeim alatt. A gimnázium után a Corvinus Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol már az első évben lehetőségem volt a nyarat Menorcán tölteni. Ez az élmény és tapasztalat teljesen átformálta a személyiségemet, a világról alkotott képemet. Teljesen más ambíciókkal, vágyakkal tértem haza, de egyben biztos vagyok, ezek azok a célok, amelyek életem boldogságához vezetnek majd. Azonban még haza sem tértem Menorcáról, de már értesítettek, hogy felvételt nyertem egy multinacionális céghez egy spanyol csapatba gyakornoki pozícióba. Nos, ennél a cégnél dolgozom már több, mint egy éve és éppen egy hónappal ezelőtt láttam meg a lehetőséget, hogy Barcelónában egy másik business-ünknél Human Resources Intern pozíció betöltésére hirdettek meg egy állást, a pozíciót betöltő személy lényegében az HR Managerek „jobb keze”. Már mikor megláttam a hirdetést eldöntöttem, hogy ha nem is sikerül, de mindent megfogok tenni, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból a kiválasztási folyamat során. Nos, két-három hete kaptam a hírt, hogy megtörtént a döntés, és a több, mint 100 jelentkező közül ők velem szeretnének tovább dolgozni. Ez a mondat volt az, amelyről csak álmodni mertem volna. Ha nem lennék kint, talán még most sem hinném el, hogy ez velem történik. Habár a vírushelyzet kissé megnehezítette a kijövetelemet, de ez segített hozzá, hogy a távoktatás által tovább folytassam a tanulmányaimat is. Többek között így tudom folytatni a kisebb csányis társaim segítését is, mint ahogy azt az első Barcelónában töltött hétvégémen is tettük, hiszen egy rövid angol beszélgetésre ültünk össze, hogy segíthessem a felkészülésüket az angol Nyelvi Versenyre és az angol nyelvvizsgára. Hatalmas nagy izgalommal várom az elkövetkezendő időszakot, és megszeretném köszönni az Alapítványnak odaadó segítségét és támogatását, és azt a hatalmas kezdő lökést, amivel arra az útra térítettek, amin mindig is lenni szerettem volna.” Tóth Zsófia, Jászság 3-as csoport, Corvinus Egyetem, harmadéves gazdálkodás és menedzsment szakos hallgató
