A legutóbbi Életút Napon fogalmazódott meg bennem egy gondolat, amit úgy gondoltam, érdemes lenne megosztani az Alapítvány vezetőségével.
Én 7 éve vagyok támogatott, 7 éve kerültem be egy közösségbe, amit mi magunk csányisoknak hívunk. Ez alatt a 7 év alatt olyan élményekkel és szociális kapcsolatokkal gazdagodtam, amit máshogy képtelenség lett volna elérnem. Életre szóló barátságok kötődtek és erős érzelmi kapcsolatok is.
Látva a hétvégén társaimat és magamat, ahogy a rég nem látott barátokkal töltöttünk néhány órát, elindított egy gondolatot. Ez a közösség, ami itt az évek során kialakult már szinte egy nagy családnak nevezhető, vannak konfliktusok, de a végén mindenképp békülés lesz.
A hátrányos helyzet sokféleképpen értelmezhető. Legtöbben elsőként az anyagi hátrányokra gondolnak, de szerintem a legnagyobb hátrány az életben az, ha az embernek nincsen társa, akivel megoszthatja gondolatait, érzelmeit. Lehet, hogy családaink nincsenek anyagilag előnyös helyzetben, de az Alapítványnak hála, minden támogatott gyerek olyat kap, amit vagyonnal sem lehet megkapni. Egy olyan szociális kört, ahol mindenki mindenkivel barátságos, mindenkivel lehet barátkozni, beszélgetni, még akkor is, ha ezelőtt sohasem álltak szóba egymással. A csányisok nem azt nézik, hogy kinek milye van, hanem azt, hogy ki kicsoda.
Szeretném ezt a csodálatos életreszóló „adományt” megköszönni és ezúton is kérni a tisztelt vezetőséget, hogy az Alapítvány ezen a szociális kapcsolatok ápolását továbbra is segítse, hiszen az ember társas lény….
Major Márk
Jászberény 1-es csoport