2013 óta tevékenykedem a Csányi Alapítványnál mentorként. Csoportomat általános iskolások, középiskolások és felsőoktatásban tanuló egyetemista fiatalok vegyes csapata alkotja. Minden gyermeknek joga van arra, hogy tehetségét megmutassa a világnak, az ahhoz vezető úton végig menjen, a saját életéért tegyen, hogy elhiggye egyedi és értékes.

Szociálpedagógus valamint szociális munkás diplomával rendelkezem.

Dolgoztam szociális központban, családok átmeneti otthonában is, munkáim középpontjában a segítségre szorulók és támogatást érdemlők állnak. A nyitottság, az elfogadás, az empátia, rugalmasság, a segíteni akarás szándéka az alapja a munkának, amelyre a gyerekek is tanítottak.

Mentornak lenni összetett és szép feladat, hiszen egyszerre több „szerepben” is helyt kell állni. Cél a „kis csapat” útját segíteni, óvni, utat mutatni, hogy működjenek együtt, szerezzenek közös élményeket és az elkövetkező évtizedben egy „bástya” legyen a Csányi Alapítvány számukra. Ez nem könnyű feladat, de megéri a sok-sok küzdelem, harc, nagy beszélgetések, kacagások, olykor szigorúság, tábori emlékek melyek színesítik az elmúlt éveket.

„A gyermekkori élmények a legerősebbek, jellemzően ezek határozzák meg az alapszemélyiséget”, Steigerwald Krisztián generációkutató szavai az alapítványi élet egyik meghatározó alapköve. A közös és a kortárs élmények, pillanatok, egy közösséghez, „a második otthonhoz” való tartozás érzése egy olyan alapot ad a gyerekeknek mely egész életükben elkíséri őket! Többek között ez is teszi egyedivé a mentori munkát!