A kaposvári túraklubbal Kerekiben

A kaposvári túraklubbal Kerekiben

A tavaszi szünet első napján végre újból Túraklub volt! Egy régi cél valósult meg, s a tavaszi túraszezonunkat a Balaton-közeli településen kezdtük, meglátogattuk a Kereki melletti Fejérkő várát (illetve ami maradt belőle). Kereki nagyon szép természeti környezetben fekvő somogyi település. A völgyben meghúzódó, dombok lábánál fekvő falu látogatóközpontja volt első állomásunk. A helyi polgármester úr volt segítségünkre, aki külön a mi kedvünkért – és Varga Máté fejlesztőnk közbenjárására – nyitotta ki nekünk a középkori régészeti leleteket és a vár történetének bemutatását szolgáló kiállítóteret. A várat először egy 1336-ból származó oklevélben említik meg. Máté régészként érdekfeszítő körbevezetést tartott a csapatnak, elmesélte a kiállított darabok háttértörténetét, eredetét. Lehetőségünk volt középkori ruhákat felpróbálni, megélve ezzel a jelenben a múltat is. A tárlatvezetés érdekes és időben is jól megélhető volt.

Ezután vágtunk neki a kacskaringós, meglehetősen meredek erdei útnak, amely Fejérkő várromhoz vezetett. Általunk sok nevetés és jókedv töltötte meg a csiripelő erdőt, visszhangozva a fák között. A nagy túrázók számára is kihívást jelentő terep legyűrése után megérte feljutni a várhoz, káprázatos kilátás nyílt a Balaton víztürkrére, a környező szántók, mezők és erdős dombok lankáira. Túravezetőnk itt is segített abban, hogy ismereteink bővüljenek; körbe kalauzolt a középkori múltban, érdekes történetek tették elképzelhetővé számunkra, milyen lehetett az élet a várban és annak környékén. A falakat megmásztuk, hogy minden részét megismerhessük, rekonstruálva saját agyunkban a múlt századok életmódját.

Visszafelé már könnyebb terepen jöttünk, amely alkalmas volt a mélyebb beszélgetésekre is. A dombalján elterülő mezőn pihentünk meg, ahol a fiúk – a középkor szellemének megfelelően – szalmabálaviadalt tartottak, a lovagi tornák mintájára.  Jelen esetben a bála volt a „ló” a bálát gurító „fegyverhordozók” alulról segítették küzdő társukat, a bálán álló lovagok küzdöttek a nehéz felületen való fennmaradásért. Mi pedig jó közönséghez méltón kacagva – és persze az örökkévalóságra is rögzítve – figyeltük az eseményeket, meg a győztes lovagot.

Hazaúton két megállót is beiktattunk: az elsőt Andocson, ahol az egyik legismertebb magyar katolikus búcsújáróhely található A Nagyboldogasszony-bazilika, (amely ezt a ritka és nemes minősítést nemrégiben kapta meg) szentélye 15. századi, a legenda szerint mennyei eredetű, angyalok hozták Kalocsáról. Itt található egy, a középkorból származó csodatevő Mária-szobor is. A szobrot a főoltárnál mind a mai napig különböző ruhákba öltöztetik, a több mint háromszáz öltözetet a templom melletti kiállítótérben tekinthetik meg az odalátogatók. A templom nagyobb része, és a mellette található kolostor a 18. század elején épült. Húsvét előtt méltó befejezése volt ez a helyszín kirándulásunknak.

Utolsó megállónk végképp édessé tette napunk egy finom sütizéssel Igalban. A jóhangulatú kiruccanás képei a Galériában találhatók.

Pretz Jázmin és Radó Barnabás

„Már régóta terveztük ezt a kirándulást, de megérte várni, mert jó időben sokan – gyerekek és szülők – indultunk útnak. Régészként, Kereki az egyik szívem csücske, hiszen az egyik legjobb állapotban fennmaradt várrom található itt, másrészt egy avar temetőt is feltártak itt korábban. Ezenkívül tavaly egy kis kiállítást is készítettünk itt, ahol rövid – bár a hallgatóságnak lehet, hogy hosszúnak tűnt – tárlatvezetést is tartottam. A várhoz vezető egyben a legnehezebb szakasz is volt, hiszen az ötszáz méteres szakaszon elég jelentős szintkülönbséget kellett megmásznunk, hogy elérjük a várdombot, ami 283 méter magas. Ez a magasság nem meglepő, ugyanis a közelben található Somogy megye legmagasabb pontja, az Almán-tető, ami 316 méterrel található a tengerszint felett. Miután mindenki kifújta magát a várnál, újból egy „tárlatvezetés” következett, majd megnéztük a vár egyedi árnyékszékaknáját, az 500 éves orgonabokrokat és a különleges látványt nyújtó tölgyfát is. A visszafelé út már könnyedebb volt, és összességében viszonylag kevés kilométert tettünk meg, de annál több információval lett gazdagabb mindenki. Hazafelé pedig már a következő úti célt is megfogalmazta a csapat. Így hát nincs más dolgom, mint készülni erre is.”

 Varga Máté, fejlesztő