Az én alapítványi utam nem a szokásos módon kezdődött, ugyanis a középiskola utolsó évében váltam az Alapítvány támogatottjává. Be kell vallanom, ekkor volt bennem egy kis félelem, ugyanis egy olyan közösség és csoport részévé válhattam, akik évek óta ismerték már egymást, rengeteg közös programban vettek részt, számtalan emléket gyűjtöttek. Ez a félelem azonban alaptalannak bizonyult, mind az Alapítvány munkatársai, mind pedig támogatottjai hihetetlen nyíltsággal fordultak felém, és hamar a közösség tagjának érezhettem magam. Biztos vagyok benne, hogy az Alapítvány támogatása nélkül most nem tarthatnék ott az életben, ahol vagyok. Rengetek élményt, ismeretet és segítséget lehet itt kapni, és egyúttal viszonozni is. Köszönöm a belém fektetett bizalmat, energiát, hálás vagyok azokért az évekért és támogatásért, amit itt kaphattam. -Lévay Melitta