Gondolkodunk, tehát vagyunk – tréningzáró Veszprémben

Gondolkodunk, tehát vagyunk – tréningzáró Veszprémben

Levél nektek

„Elérkezett ez a pillanat is….a google maps szerint épp most hagytuk el Várpalotát – ami nincs is messze Veszprémtől – ti pedig az ellenkező irányba indultatok. Újabb hosszú hónapok telnek el, míg nem láthatjuk egymást, s ezt a tényt a rádióból szóló lassú zene még drámaibbá tesz. Azért remélem, sőt inkább tudom, hogy nektek is ugyanolyan jó élményként marad meg az együtt töltött hét Veszprémben, a gondolkodásfejlesztő táborban. Remélem jó szívvel emlékeztek majd a folyosók csendjére és a szobák zajára; s remélem vidáman gondoltok majd vissza az ott töltött időre. Mint az esti sétákra, a közös napfelkeltére, a logika foglalkozásokra, a drámaórákra, különösen az utolsóra, amikor mind kisgyerekként együtt játszhattunk. S persze remélem nem felejtitek el, hogy a nyolc személyes liftbe ne szálljatok be tízen. Ha egyszer újra erre járnátok, írjatok, aztán összefuthatunk a strandon, felmehetünk megint együtt a várba, de felőlem a játszótérre is bármikor kiülhetünk beszélgetni.”

Fenti sorokat Jászberény 2. csoportjából Füle Viktória írta, augusztus első hetében, Veszprémben megrendezett gondolkodásfejlesztő és vita tréningünk zárását követően, röviddel a hazaindulás után. Még útközben. Munkám egyik legkedvesebb – ha nem a legkedvesebb pillanata az – amikor a találkozásokat és elköszönéseket láthatom. A tudás – és kalandvágyra érkezett, régi kedves barátok, a „csányisok” (jómagam sem tudok most ennél imponálóbb kifejezést magunkra) találkozása különös élmény. Szeretem a találkozó csoportok harsányságát, hamisíthatatlan örömét, és az elengedni nem akaró ölelésüket. Ugyanilyen érdekes, gyakran szívszorító, ahogyan fiataljaink az együtt töltött hetek elteltével, a szeretett társakkal elinduló busz után integetnek, és komolyan tudom venni a búcsú fájdalmát és a „kissé drámai” könnyeket is.  Jó látni, figyelni ahogyan szeretik egymást, szeretnek egy nagy családhoz tartozni. Mindamellett fontosnak tartjuk elmondani, hogy rengeteg ismerettel is gazdagabbak lettünk a logika készséget fejlesztő műhelyben – Balogh Ádám önkéntessel. Érzelmi hullámvasútra is felülhettünk a meseterápiás foglalkozáson, önmagunkon is nevethettünk a drámafoglalkozásokon Zalavári Andrással.

Köszönet a kismentoroknak – Feke Juditnak, Tischlér Renátának és Trixler Szabó Péternek – a társadalmi problémákat reprezentáló kisfilmekért és az azt követő tartalmas beszélgetésekért. Jó volt Bodonyi Benjamint látni graffitis alkotómunka közben.

A gyerekek nagy nyitottsággal és lelkesen vettek részt a foglalkozásokon. Többségük mind a négy „műfajban” aktívan, érzelmileg is bevonódott. (A műfajok: komplex dráma, vita, meseterápia és drámajáték.) Az írásos visszajelzések alapján a vitázás volt a legnépszerűbb, amikor egymást próbálták meggyőzni a maguk igazáról. Én is alaposan elfáradtam, de élveztem a velük folytatott munkát.” /Zalavári András, a dráma-, vita-, és meseterápiás műhely vezetője/

„Idén is elérkezett a várva várt veszprémi logika tábor hete. Sokat gondolkoztam előtte, hogy alakítsam a négy délelőtti foglalkozást, hogy a nyári szünet közepén is lekössön 33 gimnazistát – végül, amikor hétfőn elkezdtük az első órát, minden ment magától: nem kellett semmin aggódni, mert a gyerekek lankadatlan figyelemmel követték a logikai rejtvényeket, nyelvi játékokat, kódfejtéseket és a többit. Hálás feladat volt ennek a társaságnak foglalkozást tartani! Délután szerencsére volt lehetőség feltöltődésre is a foci, strand, bobozás, bowling programok segítségével, hogy aztán másnap reggel újra el tudjunk merülni a gondolkodásban. Fel van adva a lecke a következő évfolyamnak, hogy egy hasonlóan emlékezetes tábort csináljunk majd jövőre!”  /Balogh Ádám önkéntes, a Gondolkodásfejlesztő, logika műhely vezetője/

A sok éves tartalmas együttműködés égisze alatt érkezett két előadó az MCC-től (Matthias Corvinus Collegium) akiktől a vita és érvelés elméleti és gyakorlati oldalát ismerhettük meg. A tréninghez belépő volt, hogy fiataljaink egy, a közösségi média valóság tartalmáról esszét készítsenek el. Az önállóan elkészített írásokat Szemere Szandra bírálta el. Mindenkinek személyre szóló tanácsot is adott, kiemelve a beadott pályamunka erényeit; megfogalmazta azt is, hogy munkahelyén a Budapesti Műszaki Egyetemen, amelynek oktatója, mit várnak el a hallgatóktól az írásbeli munkákkal kapcsolatosan. A hasznos információk után négy alkotót jutalmazott: negyedikként Sós Mátét, harmadikként Polgár Antóniát, második legjobb Antal Dominik lett (Kaposvár 2. csoport). Első helyezést Sárközi Emma ért el az esszéírásban, Kaposvár 2. csoportjából.

 

Az utolsó napi MCC programon rövid és kedvcsináló ismertetőt tartott Bálint Melinda (az MCC munkatársa); Szemere Szandra pedig egy nagyon tartalmas, izgalmas, sok játékkal teli előadásban tanította meg, mik a vita és érvelés alaptételei.

 

Szívesen mondanánk mindannyian egymásnak, hogy jövőre, veled, ugyanitt….és persze a következő nyáron már más helyszínen, más gondolatiság köré gyűlve folytatjuk. Már alig várjuk.

 

A tehetségműhelyekben folyó munka képes beszámolói a galériában tekinthetők meg.

V. Sárközi Angéla, mentor

 

“Megkezdődött a gondolkodásfejlesztő és vitatréningünk Veszprémben. Végre újra együtt vagyunk, Jászberény 2-es, Kaposvár 2-es és Pécs 1-es csoportja.  Tegnap, július 2-án birtokba vettük a szállást, a várost, s ma délelőtt már bele is csaptunk a lecsóba: három tehetségműhelyben igyekszünk együtt gondolkodni: Balogh Ádám önkéntessel logikus gondolkodást, Zalavári Andrással az érvelés és vitakészségünket fejlesztjük. Kismentoraink egész nap velünk vannak, mindenben számíthatunk rájuk, és a harmadik szekciót is ők vezetik délelőttönként. (Köszi Fekete Judit, Tischlér Renáta és Trixler Szabó Péter) Díjnyertes rövidfilmeket hoztak, amikről aztán sokat beszélgetünk. Az MCC előadói is vendégeink lesznek, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, velük sem fogunk unatkozni.

A délutánok a színes programoké: tervezünk szigligeti vártúrát, bowlingpartyt, megnézzük a pannonhalmi apátságot, s végül, de nem utolsó sorban Balatonfűzfőn kalandparkozunk. Az együttlétünk célja a gazdagítás lesz, a jó kezdést nagyon ígéretesnek tartjuk.” Fekete Lilla, Kaposvár 2-es csoport

További képek a Galériában megtekinthetők!