Keszthelyre kirándultunk
Reggel 8-kor izgatottan indultunk a KÖJÁL elöl.
Egy hatalmas busszal mentünk hisz be kellett, hogy férjen a kaposvári csoport és a nagybajomiak is. Kilenc óra tájban érkeztünk utunk első állomásához, a keszthelyi Festetics kastélyhoz. Megkezdődött az idegenvezetés. Elsőként a család származásáról és a kastély felépítéséről volt szó. Az alapító Festetics Kristóf volt, aki 1745-ben építtette a kastélyt. Őt egy tölgyfa domborművön láthattuk az előszobában. Fia, Festetics Pál képét egy ismeretlen velencei művész alkotta meg egy mozaikképen. Ez a kép azért érdekes, mert messziről úgy néz ki mint egy festmény. Ahogy továbbmentünk elérkeztünk a kastély híres tölgyfalépcsőházába. Itt a falakon a család híresebb tagjairól láthattunk portrékat, s a család jó barátjáról, Mária Teréziáról. A lépcsőház után egy hosszú folyosó következett. Itt láthattunk hármat azok közül a híres porcelánvázák közül, amikből csupán 15 készült az egész világon, A kastélyban ebből a 15-ből 5 található. Továbbá itt láthattuk Festetics Györgyöt, s példaképét Zrínyi Miklóst. Ez a folyosó romantikus stílusban épült és így is rendezték be. Ahogy továbbhaladtunk, elérkeztünk a zöld szalonba. Ebben a szobában bepillantást nyerhettünk a család lótenyésztésével kapcsolatos dolgokba. Itt láthattunk egy híres képet, amin a család díjnyertes lovai voltak lefestve. Ez a kép azért is híres mert az aranyozott kereten kis körökben vannak feltüntetve a híres lovak nevei, fajtái. Továbbá a család hozta be először Magyarországra az arab és angol telivéreket. Ez után a vörös szalonba haladtunk tovább. Itt egy díszes faragott kandalló várt minket. Előtte György feleségének egyik legkedvesebb kutyájának, egy tacskónak a gránitszobra volt látható. A kandalló fölött pedig egy életnagyságú kép György feleségéről, Haugwitz Máriáról. A kastély a tölgyfalépcsőházon kívüli második leghíresebb helyisége a könyvtárszoba. Itt több, mint 50 ezer könyv található még ma is. Itt találhatók angol német és latin nyelvű kötetek is. A könyvtárszobából egy keskeny ajtón át juthattunk el a dolgozószobáig. Itt a grófok olyan könyveket tartottak, amiket személyesen tanulmányoztak. Majd a gyönyörű kápolnába érkeztünk. Itt egy pap festménye volt látható. Ez az ember egy szegény családból származott, de a Festetics család felkarolta és pénzzel támogatta. Ennek következtében a legnagyobb magyarországi egyházi rangot érte el a bíborosi címet. A kápolnából végighaladtunk a kisszobákon, ahol a gyerekek szobái lehettek, vagy a férfiak kártyáztak, esetleg a hölgyek leültek egy teára. Majd az utolsó, és egyben legnagyobb szoba következett, a bálterem, vagy tükörterem. Itt még ma is rendeznek koncerteket, esküvőket, összejöveteleket. Az idegenvezetés ezzel véget is ért. Innen a Windischgratz- Széchenyi-, Kittenberger trófeagyűjtemény és vadászati múzeumba mentünk. Sok érdekes állatot láthatunk, természetesen kitömve. Csak egy olyan állat volt, amit nem vadász ölt meg. Ő egy szibériai tigris volt, akit egy állatkerttől kapott a múzeum. Ez a tigris gyomorbántalmak miatt, természetes halált halt. A múzeum után indultunk enni, Az ebéd nagyon finom volt, húsleves májgombóccal, rántott hús és spagetti, majd a legjobb rész, a desszert, ami palacsinta volt. Miután mindenki degeszre tömte magát, élményekkel megrakodva, és fáradtan indultunk haza.
Párkányi Boriska K3