Felelősséggel a közösségért
Fenti cím idei projektünk témáját tartalmazza. Több helyszínre terveztünk eljutni, beszélgetni a társadalmi szerepvállalásról, s tevékenyen adni is, tenni is jót szűkebb és tágabb emberi környezetünkben érzékenyen figyelve egymásra. Ennek első állomásai az Ars Sacra Fesztivál kaposvári programjaihoz kapcsolódtak. Alábbiakban Könyvespolc zenekarunk tapasztalatait, gondolatait olvashatjátok:
Amióta „hivatalosan” összeálltunk zenei formációnkkal, mindig is arra fektettük a hangsúlyt, hogy mi nem „csak dalokat” játsszunk, hanem egymással zenélünk, élvezetből. Mindannyiónknak egy örömforrást, mentsvárat és kifejezőeszközt jelent a zene, a zenélés, így szeretünk olyan dalokkal, versekkel foglalkozni, amik nem csak zeneileg kifejezőek, hanem akár szövegileg is valamilyen üzenetet adnak át. Elsősorban ezért is szeretünk megzenésített verseket előadni. A Rippl-Rónai Fesztiválon történt premierünk után aztán még inkább megfogalmazhatatlan, az, ami a napokban történt. Az idei csoportos érzékenyítő programunk keretében ellátogattunk hétfőn a Kaposfüredi Napsugár Otthonba, illetve kedden a Borostyán Anyaotthonba. Előbbin leginkább verses feldolgozásokat adtunk elő, amit nagy örömmel fogadtak a mozgássérült ottlakók. Az egész délután egy szívmelengető élmény marad számomra, ahogy velünk együtt énekeltek, vagy ahogy odamentünk hozzájuk és kedves beszélgetésekbe fonódtunk. Meghatározó élmény marad számomra az is, amikor a hátsó sorokban ülők odahívtak egyszer magukhoz, hogy olvassam fel nekik újra a versemet, mert nem hallották jól. Közéjük ültem, és az egyik hölgy kezét simogattam, aki csillogó szemekkel hallgatott végig. Olyan ritkán találkozunk velük a mindennapokban, és hajlamosak vagyunk a róluk alkotott sztereotípiák szerint vélekedni róluk, hogy nem alkothatják részét világunknak, barátságainknak, vagy a mindennapjainknak fizikai vagy szellemi állapotuk miatt. Nagyon jólesett egy rendhagyó, zenés délutánnal örömet okozni nekik, és leírhatatlan feltétel nélküli szeretetáradatot érezni közöttük.
Másnap az anyaotthonban kicsit más hangulat várt minket. Hangos gyerekzsivajba, fel-alá rohangáló kisebbek világába, fáradtnak tűnő szülők közelébe, egy hangosan zajló életbe csöppentünk. Éppen uzsonna idő volt a kisebbeknek, akik egy asztalnál körbeülve hallgattak minket. Voltak egészen kisgyerekek is, akik nem tudták csendben végighallgatni rövid műsorunkat (bár igyekeztünk gyermekbarát műsorrendet összeállítani) mégis, egy percre sem éreztem azt, hogy hiába vagyunk ott. Voltak csillogó gyerektekintetek, és hálás szülők, akiknek sikerült mosolyt csalnunk az arcukra azon a borús délutánon. Sokszor jutott eszembe, milyen lehet ott, ennyi szomorú sorsú családdal, csonkacsaláddal együtt, milyen lehet kiszolgáltatva, segítségre szorulva, sebzetten élni. Elnézve néhány tekinteten, elképzelhetetlenül nehéz. Így meleg érzéssel töltött el, amikor néhány kisgyerek felállt táncolni velünk, vagy nevetett egy-két interaktívabb műsorszámon, amit Levussal (Sipos Levente) produkáltunk. Voltak szülők, akik odajöttek később megköszönni a műsort, és gyerekek, akik boldogan integettek, mikor elmentünk. Egyszerre volt szívmelengető és szívszorító érzés, hogy elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz dolgokat hagyunk magunk mögött, amiből csak egy órányi töredéket láthattunk.
Én roppant hálás vagyok, hogy ilyen helyekre tettünk betekintéseket, nagyon sok olyan benyomás ért, amit még csak most dolgozok fel. Annyi szokatlan élettel, különleges emberrel, csillogó szemekkel, és lelkes zeneszeretővel találkoztunk ebben a két napban, hogy hihetetlen. Azt hiszem, erre is szoktak gondolni, amikor azt mondják, hogy a zene egy univerzális nyelv. Remélem mindenki tudott valamit megtartani abból, amit otthagytunk zene formájában akár. Mert mi biztosan.
Kovács-Nagy Sarolta, K2
Egy igazán értékes és felemelő két fellépésen vagyunk túl a Könyvespolccal. A két nap műsorát igyekeztünk a lehető leggondosabban összeállítani, az első nap tényleg a vers és zene fúziójáról szólt, míg az anyaotthonban a legfőbb célunk az együtténeklés volt. Azt hiszem, nagy értékként raktározzuk el magunkban mindkét alkalmat. Megtisztelő volt, mennyire vártak és szeretettel fogadtak minket a mozgássérült otthonban, ahogy az is, mennyire tudtak örülni egy-egy dalnak a gyerekek. Várjuk a folytatást!
Sipos Levente
Rendkívül nagy hatással volt rám a Napsugár Integrált Szociális Intézmény lakói előtt játszott koncertünk. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy az a hála, amit kaptunk a megjelenésünkért, előadásunkért tulajdonképpen nem is minket illet, hanem a közönségünket. Olyan szeretetet, érdeklődést és boldogságot kaptunk a hallgatóinktól, amit sok művész talán sosem tud megélni. Úgy gondolom, hogy ennek a meghitt hangulatnak, csoportnak köszönhetően tudtunk ennyire jól együtt játszani és őszintén előadni a megzenésített verseket. Talán mi is jobban megértettünk néhány sort, amikor egy- egy könnycsepp elgördült hallgatóink arcán, vagy örömszó csendült fel a teremben a vers, az író, a költő neve vagy dallam hallatán. Köszönjük, hogy a végén közösen is verselhettünk, zenéltünk, beszélgettünk, hogy szeretettel vártak bennünket és azt, hogy megismerhettük milyen az a színpadi élmény, amikor a teljes figyelem a miénk és a verssé.
Gregor Dóra
