Nyári Dávid

„Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”

 

Nemigen vagyok a szavak embere. Sokkal jobban szeretek cselekedni, tenni, halkan, és csendben. Azt olvastam valami bölcselkedő oldalon, hogy ha az élet citrommal dobál meg, ne csüggedj, csinálj belőle limonádét. Engem erre az Alapítvány tanított meg. Megtanított arra is például, hogy tudjak élni a lehetőségekkel, amelyek elém kerülnek. Többek között megtanított arra, hogy soha ne adjam fel, hogy tudjak küzdeni a saját jövőmért és az álmaimért. Mondjuk azok nem voltak elérhetetlenek, (itt tanultam meg azt is, hogyan kell reálisan látni és tervezni). Nekem célom volt egy jó szakma megszerzése az érettségi után, egy saját kis autó megvásárlása, és abban a városban élni és dolgozni, amit megszoktam, amit szeretek. A jelenlegi alapítványi társaimnak csak azt tudom mondani, hogy éljenek azzal az óriási lehetőséggel, amelyet a Csányi Alapítvány jelent. Szerezzenek legalább annyi igaz barátot, mint amennyi nekem is sikerült.  Én mindezekért nagyon hálás vagyok, s ahogyan mondtam az elején nem vagyok a szavak embere, nem tudom kifejezni azt, mennyire örülök annak, hogy ide tartozhattam. Jól éreztem magam, örülök és hálás vagyok és leszek is mindig mindazért a rengeteg élményért és támogatásért, amiben részesülhettem.

Nyári Dávid