Mikulásruhából az egyetemi könyvtárba
A hétvégén igazán sok mindenben kipróbálhattam magam: voltam Mikulás szerepben és az egyetemi hallgatói létbe is bepillanthattam.
December 8-án pénteken a Kaposvári Közösségi Házban immár második alkalommal fogadtuk nagy lelkesedéssel a volt alapítványi tagokat, akiknek immár saját családjuk, gyermekeik vannak. Együtt érkeztek az idei adventben a baba-mama Mikulásunkra és ebben az évben immár két újabb családdal bővült a rendezvényünkre érkezők köre. Játékokkal, terített asztallal egy kis csomaggal vártuk az aprónépet, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy idén is – most már rutinosan – én bújhattam a télapóruhába. Eleinte mindenki kicsit megilletődött volt, de csoporttársaim közül Eszter, Laci kifestőkkel, és más játékokkal, Levus pedig karácsonyi dalokkal próbálta oldani a hangulatot.
Sikerrel, mert nem kellett sok idő, hogy nevetéstől, boldog szaladgálástól legyen hangos a házunk. A Mikulás megérkezése igazi fénypontja volt a péntek délutánnak, kicsik és nagyobbacskák megszeppenve, de azért örömmel vették át az ajándékot. Addig, míg a gyerekek játszottak a szülők számára a mentorunk régi fotókat mutatott, melyek történeteket és jóízű beszélgetést hoztak magukkal.
A nap végén a volt alapítványi tagokat és családjaikat adventi jókívánságainkkal engedtük haza, én pedig gondosan összehajtogattam jelmezem, és eltettem jövőre. A meghívott kisebbekkel és szüleikkel pedig reméljük az idei Életút Naphoz hasonlóan jövőre is találkozunk alapítványunk rangos eseményén. Addig is minden kedves Olvasó a galáriában nézheti meg a rendezvényünkről készült képeket.
Radó Barnabás
Szombaton délelőtt a Magyar Agrár – és Élettudományi Egyetemre kísérhettem el azokat a fiatalabb csoporttársaimat, akik az egyetemi tanulmányokat fontolgatják tizedikesként. A kaposvári campus könyvtárába látogattunk el, ahol a portfólió előtt állók Gombos tanár úrtól a motivációs levél tartalmi felépítéséről és a pályázathoz szükséges kommunikációs stratégiákról hallgattak meg okos tanácsokat.
Majd ezután a készülő kiadványunkról beszéltünk Gombosné Szabó Sárával, az egyetemi könyvtár kiadói irodavezető kutatástámogató könyvtárosával. Számomra is nagyon hasznos információkat tudtam meg arról mit jelent az ISBN szám, miért és mennyire fontos egy könyv megjelentetésénél. Sára néni segített abban, hogy eligazodjunk a tartalomjegyzék, a címoldal, a fejezetcímek pontos helyét illetően.
Érdekesen mesélt arról, hogyan kell egy kiadványnak kinéznie, milyen szabályai vannak a szerkesztésnek. Mivel a Túraklubunk alapító és folyamatosan aktív tagja vagyok, én is izgalommal készülök a kiadvány minél színesebb és tartalmasabb megjelenésének munkálataira. Kevés időnk maradt arra, hogy a könyvtárat alaposabban megismerjük, a kutatómunkához is kapuk majd segítséget a későbbiekben. Megegyeztünk abban, hogy januárban folytatjuk a könyvtári közös munkát, addig pedig a fiatalok a motivációs levél elkészítésére, én az első vizsgaidőszakomra készülök.
Gyurka Péter