Projektnap mézeskalács illattal
Azt hiszem csoportunk tagjaival együtt elmondhatom, szívesen tekintünk vissza a szombat délutánra, és nem csak mi, hanem a megalakult sütiklub ifjabb és érettebb lányai is. Rengeteg mindent igyekeztünk besűríteni a szombat délutánba: mi, kilencedikesek Varga Mátéval kezdtünk. Utak projektünkhöz kapcsolódott fejlesztőnk előadása, a középkori kereskedelmi utakról. Bevallom először kicsit kétkedtem a téma izgalmasságát tekintve, de ahogy Máté mesélt, egyre jobban beszippantott a téma, és a középkorra használt „sötét” jelzőt egyáltalán nem tartottam helyénvalónak. Az előadás második felében egy római aranypénz felfedezésének útját ismertük meg. Feladatot is kaptunk, a januári alkalomra kisebb csoportokban végzünk kutatómunkát, és készítjük el Somogy megye középkori útvonalainak térképét.
Ezalatt a Családi Napon megalakult Sütiklub is megkezdte működését, erről a Közösségi Házat betöltő mézeskalács csodálatos illata is tanúskodott. Az anyukák mellé csatlakoztak az egyetemistáink közül is ketten, akik a délelőtti foglalkozásuk után kaptak kedvet a konyhában tüsténkedni. A finom adventi ráhangoló finomságot meg is kóstolhattuk, s tudom, hogy egy részük meglepetés ajándékként fog szolgálni hamarosan.
„Végre elindult a Sütiklubunk, örültem, hogy sikerült legalább néhányunknak megfelelő időpontot találni. Ezek után maradt a kérdés: mit is süssünk először? … De hát mi is lenne a legaktuálisabb, mint a mézeskalács. Egy jól bevált recept alapján készítettük el, szülőtársam Czene Ibolyának köszönhetően. Mindenki gyúrt egy kicsit rajta, mindenki szaggatott olyan formát, ami szimpatikus volt neki. Készültek fenyőfák, csillagok, hóemberek, kisszívek is. Hamar mézes-fahéjas illat lengte be a teret. A tojásfehérje díszítés sem maradhatott el. Én személy szerint még soha nem készítettem, mert féltem belevágni, de most úgy megjött a kedvem, hogy hazafele vettem is mézeskalács kiszúró formákat. Tartalmas kis délután volt, jó hangulattal teli. Következő alkalommal krumplis pogi lesz a soron. Megirigyeltük a gyerekeinktől, hogy a projektek végén valami kézzelfoghatóval tudnak szolgálni. Így hát mi sem voltunk restek, kitaláltuk, hogy egy szakácskönyvet állítunk össze, az általunk hozott recepteket fűzzük egybe.”
Antalné Szabó Szilvia szülő
A csoport végzősei a Pályautak projekt keretén belül Balogh Ádámmal beszélgettek az egyetemi létről, a fővárosi felsőoktatási intézményekről. Ezután a drámaórán éreztük jól magunkat, bár itt a téma most kicsit komolyabbra sikerült, nem mellőzte a vitát sem olyan kérdésekről, mint életszemlélet, hozzáállás, nézőpontváltás, jövőkép. A foglalkozás végén a pályaválasztást könnyítendő személyiség tesztet töltöttünk ki.
A napot egy rendkívül jó és izgalmas közös társas játék zárta, egyfajta „szociopoli”, ahol a játékmesterünk Balog Ádám volt. Két csapatban kezdtük a játékot, és a játékvezető által megadott szabályok alapján kommunikálhattunk egymással. Ebben a hierarchián át a köszönési módokig minden meg található volt, így a sok információt először még meg is kellett tanulni. Miután mindenki a szerepébe helyezkedett, két-két ember a csoportokból meglátogatta pár perc idejéig a másik csapatot, hogy ezzel megpróbálja megfigyelni és megérteni a társadalmuk működését. Miután visszatértek a saját közegükbe, gyorsan megvitatták az addig látott és tapasztalt információkat, majd a hiányosabb részek felderítése érdekében még egyszer megtörtént a másik társadalmak meglátogatása. A tanult szabályok alapján működtetett mini társadalmunk a másik csapat megfigyelőinek, mint külső szemlélőknek furák, érthetetlenek, és persze megfejtendő feladatok voltak. Az egyik csapat egy patriarchális/diktatórikus rendszert, a másik társaság egy pénzorientált, (vad)kapitalizmusra hajazót modellezett. Érdekesnek találtam az egész során a folyamatot, amikor idegenként érkezek egy másik „társadalomba”, és további információk hiányában a saját megfigyelőképességemre bízom magam, hiszen mint kiderült, az ottani szabályok és törvények rám is vonatkoznak, és annak be nem tartása következményeket vonz maga után, hiába vagyok csak „látogató”. A játék egy nagy közös titokfelfedéssel, megbeszéléssel zárult.
Különböző utakat jártunk be szombaton délután a tudás és tapasztalatok megszerzésére. Mindannyian nagyon élveztük! Projektnapunk képei a galériában tekinthetők meg.
Sárközi Emma és Kovács-Nagy Sarolta