Tempós tanévzárás Kaposváron
A májusi utolsó hét nagy hajrában telt csoportunkban. Az ICDL bizonyítványához az utolsó modulból tettünk vizsgát kedden, a weboldal szerkesztése több figyelmet követelt tőlünk, de az akadályokat legyőztük, mindenkinek sikerült a megmérettetés.
A péntek délutánt Gombos tanár úr vezényelte szövegértés óránkat, a projektzáró foglalkozáson. Vikár Béla somogyi mesegyűjtő jóvoltából mesék világát ismertük meg ebben a tanévben. Ez alkalom összefoglalóan szólt a meséről, mint irodalmi műfajról, Peti bácsitól megszokott módon érdekesen, igényesen és rengeteg humorral. Hosszan vitáztunk arról, hogy is néz ki a magyar népmesékben a sárkány? Milyen is a színe? Tud tüzet okádni? Na és tulajdonképpen hány feje van? És tud-e repülni? (Na de annyi fejjel mégis, hogy?) Mit csinál, mi a dolga? Mit őriz? Ő egy biztonsági őr tulajdonképpen? Miért van jelen, hiszen nemigen tűnik kompatibilisnek a királylánnyal, de akkor mégis mire kell neki? (A kérdésekre szívesen válaszolok: nos a megfejtés: nincs meghatározott színe a sárkányoknak, csak azt tudjuk, hogy a kínai mesékben piros/vörös; a mienk nem tud tüzet fújni, a fejek száma pedig hárommal osztható – avagy a három többszöröse. Köszi Bendek Elek, hogy van rendhagyó módon hét is, és köszi Süsünek azt az egyet, noha ő nem a népmese kategória. Apropó köszi Benedek Eleknek az is, hogy ő vezette e mesék fonalát a hol volt, hol nem volt….formával, pedig ez a szófordulat sem jellemzi az igazi népmeséket). Soha nem akadtunk eddig fent a feljebb említett kérdéseken, de mivel az elmúlt években akadt mese az érettségi témák között, mégiscsak egy értelmező esszébe erről illik némi tudományos tényszerűséget is beleszőni. Ezért hát igen hasznosnak tudom ítélni a témát. Péter bácsitól megint csak rengeteg hasznos, érdekes információhoz jutottunk, magam részéről, mint mindig, most is nagy élvezettel hallgattam mindent a meséről, annak keletkezéséről, jellegzetes irodalmi jegyeiről, Vikár Bélán kívüli mesegyűjtőkről. Annak ellenére, hogy ezt a műfajt azt hiszem kinőttük, de a foglalkozás után úgy éreztem mégsem, s megjegyeztem azt is zárásként, hogy a mese „stresszoldó a fiataloknak, fiatalító a véneknek, stand up comedy a léleknek”.
Aztán szombaton a Túraklubban is projektet zártunk, somogyországi malmok közül most Petesmalomhoz látogattunk el. Vagyis arra a belső-somogyi területre, amely a megye leggyérebben lakott része, adottságai okán. A termőtalaj errefelé erősen homokos, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. A Rinya patak széles árterülettel rendelkezett anno, a Korokna patak is gyakran kiöntött így hát a nagy vízgyűjtőiket szabályozva szelídítették őseink halastavakkal a területet, amely egyfelől a megélhetést jelentette másrészt pedig a vízáradások elleni védekezést szolgálta. Varga Máté ismét jó kis érdekességeket osztott meg velünk, megtudtuk, hogy már a honfoglalás korából maradtak fent leletek, méghozzá vasedények formájában. Máté elmondta, hogy a jutottak eleink vasérchez, a tavak leengedése vagy kiszáradása után.
A Petesmalom régen Lábod és Mike falvak között működött, mára sajnos már csak „hűlt” helye van. Jelenleg a tavakkal szabdalt területen állatokat mentenek, az ország egyik leghíresebb vidraparkja található itt. Ottjártunkkor az etetésüket is megnézhettük, a tanösvényen pedig a madárlesekből figyeltük, ahogyan a hattyúk a kicsinyeikkel úszkáltak; a vadkacsák, szürke gémek, fekete gólyák szemmel láthatóan otthon érezték magukat. Túránkat a közeli településen, Mikén folytattuk, ahol két malom is működött egykor. Mára sajnos azonban mindkettő az enyészeté lett, bár egyikőjük nevét a falu utcája még őrzi.
A Somssich név számunkra többszörösen ismert, most a neves család egyik sarjának, Pongrácnak történetét ismertük meg. A gazdag földbirtokos család ezen tagja Széchenyi grófot is gyakran látta vendégül, de nagy osztrákbarát volt, így igazából több családtagjával került komoly érdekellentétbe. Pongrác tragikus halálát fura mód épp egy beteg osztrák katona okozta. A kastély, mint megannyi hasonló Somogyban is, gazdátlanul, rettenetes állapotban „beszél” egy letűnt korról. Kár érte…is. A pusztuló kastélyhoz tartozó parkban többszáz éves fák, az úri család által kialakított mesterséges tavak azonban még minden idetérőt csodálatra késztetnek. Somogy vizei projektünket lezárni nem szeretnénk, jövőre folyt.köv. a Dráva vidékével, és barangolással tovább a Kapos folyó mentén.
Kirándulásunk képeit jó szívvel ajánlom a Galériában.
Sipos Levente Kaposvár 2. csoport
