Versünnep Kaposváron

Versünnep Kaposváron

Versünnep Kaposváron

Február 23 – 25. között második alkalommal rendeztük meg Kaposváron a Vers- és Prózamondó Fesztivált, amelynek mottója „A vers az, amit mondani kell”. S hogy mennyire igaz ez, tavalyi részvételi számhoz képest tízzel többen jelentkeztek a versünnepre. Most már bizton mondjuk, úgy tűnik a verselés ebben az időszakban hagyománnyá válik. Az ország minden részéréről érkeztek versenyzők erre a színvonalas irodalmi megmérettetésre, összesen 6 Közösségi Házból érkeztek versenyzők (Jászberény éppen a First Lego League országos fordulójában vett részt- a szerk.); a hatodik osztályosoktól egészen a végzős középiskolásokig minden korosztály képviseltette magát. Bár a hétvége témája végig a költészet és anyanyelvünk ápolása körül forgott, nem csak verselésből állt a háromnapos program. A péntek esti megérkezés után csapatépítő játékok voltak, melynek része volt az is, hogy választott versekből készítettek dobozszínházat a verselők. A szombati első nap versenyprogramját követően Dr. Gombos Péter irodalmi foglalkozásán a prozódiáról hallgattunk meg egy érdekes interaktív előadást, Beton.Hofi dalszöveg elemzése is sokunkat meglepett, nagy élvezettel alkalmaztuk hallottakat – a helyes porzódia szabályait, vagy annak hiányát? – a dalszövegben. Jó hangulatú beszélgetéssel folytatódott a szombat délután, Török Sára színésznőt, a zsűri elnökét faggattuk színházról, irodalomról, kulisszatitkokról, a színpadi létezés formáiról.

A szervezők arról is gondoskodtak, hogy kortársainkkal kötetlenül beszélgethessünk és élvezhessük egymás társaságát, erre a kaposvári közösségi ház és a Deseda-tó melletti madármegfigyelőhöz való rövid kirándulás adott teret. Sétánk vége felé már lenyugvóban volt a Nap, és – felhőtlen hangulatban – megfigyelhettük a lila, sárga és rózsaszín színekben pompázó csodás fellegeket. Különleges élmény volt ezt a látványt a többi jelenlévővel megélni.

Kellemes felfrissülést jelentett a szabadban eltöltött idő a szakmai programok között. A második napot egy rendkívüli színházi csemegével zártuk. Nizsai Dániel „Akartok-e játszani” címmel Kosztolányi Dezső műveiből egy összművészeti produkciót: zenével, bábbal, melyre a versenyzők, szakmai csapat és kis-mentorok mellett az alapítványhoz kapcsolódó kedves arcok és családtagjaik is meghívást kaptak. Vasárnap reggel, ahogyan az első napon, beszédtechnikai tréning előzte meg a versenyprogramot. Az önkéntesként tevékenykedő kaposvári szülők szorgos kis csapata finom ebédekkel, vacsorákkal (amit ráadásul desszertek is követettek) kedveskedtek nekünk mindhárom napon, senki nem maradt éhesen.

Az a megtiszteltetés ért engem, hogy a zsűri tagjaként figyelhettem az eseményeket, hallgathattam a jobbnál jobb előadásokat. Olyan neves hozzáértőkkel dolgozhattam együtt, mint Török Sára, a kaposvári Csiky Gergely Színház színésznője, aki a zsűri elnök szerepében volt velünk jelen; Dr. Gombos Péter, olvasás kutató, a MATE általános campusfőigazgató-helyettese, és Papp Zoltán, pécsi drámatanár, az Alapítvány színjátszó szekciójának témavezetője. Én a Csányi Alapítvány Gyermekparlementjét képviseltem.

Szombaton és vasárnap délelőtt szépen sorban meghallgattuk az előadásokat, minden versenyző mindkét napon egy-egy művel lépett fel. A kortárs irodalomtól egészen a XIX. századig visszatekinthettünk, s bár többnyire anyanyelvünkön született verseket hallhattunk – külföldi szerzők tolla által írt, magyarra fordított versek is hangzottak el.

Tekintettel arra, hogy zsűri-társaimmal ellentétben a témához csak műkedvelő laikusként álltam, a tanulmányaim alatt elsajátított ismereteim alapján próbáltam arra figyelni, hogy mik azok a szempontok, amik lényegesek lehetnek egy vers előadásánál. Fontosnak tartottam azt is, hogy egy vers megérintsen, hiszen úgy gondolom, a költészet egyik lényege, hogy érzéseket keltsen bennünk. Élvezettel hallgattam a lelkes és felkészült diákokat, egytől egyig tanúbizonyságot adtak bátorságukról pusztán azzal is, hogy kiálltak a közönség elé és a versen keresztül megmutatták magukat felénk. Több alkalommal kerültem nehéz helyzetbe, mivel voltak olyan előadások, melyeknek egyes részei nagyon tetszettek, ugyanakkor be kellett látnom, hogy más elemek elvettek az előadás értékéből. Meg kellett találnom az ezek közötti egyensúlyt az értékelésem során. A versenyzők közül többekkel jó kapcsolatot ápolok, el kellett vonatkoztatnom az ítélethozatal során az előadó személyéhez fűződő szubjektív érzéseimtől is. Ahogy azt az értékelő megbeszélés során is elmondtam, mindannyiójukat tisztelem, mert sokkal nehezebb kiállni, előadni és átadni egy verset, mint a nézők között ülni, jegyzetelni és kritikát megfogalmazni. Vasárnap pedig több meglepetésben volt részünk, dr. Radoszáv Miklós operatív igazgatónkról tudtuk, hogy érzékeny az irodalom és a képzőművészet iránt, ezeken a területeken több alkotása is született már. Azt viszont csak most tapasztalhattuk meg, hogy versmondóként is köztünk a helye.

 

Összességében egy igazán jól sikerült programon vagyunk túl, büszke vagyok, hogy kaposvári szervezőként is részese lehettem mindennek. Írásunk végén pedig néhány gondolat a résztvevők megélt érzéseiről.

„A tavalyi program számtalan újdonsággal bővült, sokat az elmúlt év folyamán vetettünk fel egy-egy találkozás alkalmával, és dobtuk be gondolatainkat az „ötlet kosárba”. Ilyen remek kezdeményezésből született a megzenésített vers kategória is, ahol egy már létező versfeldolgozást, illetve egy általunk hangszerelt verset kellett előadni. A saját feldolgozáshoz sokáig kerestük az „alapanyagot”, hogy milyen verssel is dolgozzunk. Végül Babits Mihály Esti dalára esett a választásunk. Megfogott a dallamossága, és az, hogy olvasás közben megszületett egy-egy dallamfoszlány a fejünkben. A dallamírás így szinte adta magát, ami szerintünk a versválasztáson múlott, hiszen egy más felépítésű és verselésű verset sokkal nehezebb lett volna egy zenei dallamvilágba átépíteni. A gitárakkordokat az ének dallamának hangneme alapozta meg, így a többi már csak a megvalósításban rejlett. A folyamat roppant izgalmas volt, hiszen zenészekként mindketten szeretünk kicsit elveszni ebben a világban, és a saját feldolgozás megvalósítása külön büszkeséggel tölt el.  Mindketten rendkívül izgultunk, és kissé bátortalanul álltunk színpadra, ennek ellenére rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és mi is úgy érezzük, hogy két remek feldolgozással álltunk a közönség elé. A jövőben szeretnénk tökéletesíteni a darabokat, és újabb művekkel készülni a következő alkalomra, és szeretnénk a többi zenekedvelőt is bátorítani erre a lehetőségre, hiszen valóban már a folyamat is egy nagyszerű élmény, zenélni pedig mindig szívhez szóló feltöltődés.

Kovács-Nagy Sarolta, Sármány Enikő, Kaposvár

„Köszönöm az energiát, életerőt és fényt…a hangok csendet adtak, a csendek pedig hangot egy olyan varázzsal amit csak a versek életre keltésével élhettünk át egy teljesen más dimenzióban. Mindent hálásan köszönök.”

Nyári Lajos, Pécs

„És a vers ezen a hétvégén,

volt mosolygós és nevető

könnyes, szerető,

szerelmes, kellemes,

néha fehér, néhol fekete.

Volt mélyen a lelkünkbe nyúló,

a tudatba fúró, a szívünkig hatoló.

Volt, ami kedves, álmodozó, őszinte;

néhol csalfa, reményvesztett, megtört, s szemérmes.

Utolsó soron volt csak bronz, ezüst vagy arany,

hiszen szintekkel nem korlátozhatunk be

ily’ gyönyörű és komoly szavakat.

Felültünk egy hullámvasútra,

a karunkra felragasztottuk a szívünket, hogy mindenki láthassa.

És nem szégyelltük, hogy védtelenül megnyílunk a többiek előtt.

Mert tudtuk, hogy biztonságban lehetünk.

Torokban dobogó, fülekben dübörgő szívvel álltunk ki elszavalni verseinket,

amelyek mi voltunk magunk, egy más költő szavaival papírra vetve.

Mert ,,a vers az, amit mondani kell”. És szerintem mi elmondtuk.

Pontosan úgy, ahogyan bennünk megszületett.”

A versünnep díjazottjai:

arany minősítésben

  • Kovács Vanessza és Vajda Milán a Nagybajomi Közösségi Házból
  • Cseke Szilveszter a Mohácsi Közösségi Házból
  • Faragó Hanna a Szegedi Közösségi Házból
  • Sipos Levente a Kaposvári Közösségi Házból

ezüst minősítésben

  • Bogdán Tímea és Buzsáki Evelin a Nagybajomi Közösségi Házból
  • Kohári Bánk és Laurinyec Márkó a Szegedi Közösségi Házból
  • Nyári Lajos a Pécsi Közösségi Házból
  • Pretz Jázmin és Kovács-Nagy Sarolta a Kaposvári Közösségi Házból

bronz minősítésben részesültek:

  • Mácsai Zalán a Szentesi Közösségi Házból
  • Santos-Horváth Emily a a Mohácsi Közösségi Házból
  • Bozsóki Csilla, Horváth Fruzsina, Vincze Martina, Völfinger Rebeka Nagybajomi Közösségi Házból
  • Jakab Olivér, Kovács Eszter, Váradi Fanni, Weiss Viktória, Kaposvári Közösségi Házból
  • Kovács-Nagy Sarolta és Sármány Enikő megzenésített vers kategóriában

A közönségdíjat idén Cseke Szilveszter kapta.

Szívből gratulálunk mindenkinek!

 

Köszönettel tartozunk Czene Ibolya, Kálmán Beáta, Királyné Szabó Orsolya, Ladányi Andrea, Vinczéné Balhási Lili, Vili Veronika szülőknek önkéntes munkájukért.

 

Lassu Levente és Pretz Jázmin