Alda, nín meleth – Fák, nyelvek, párhuzamos történetek Szentesen
Kalandos utakon érkezett meg a már ismert és kedvelt Szentesi közösségi házba a kreatív író csapat. Kora délután meg is kezdtük az első feladatunkat, a csomagok kipakolását és az esti nyitó estre való nyersanyagbeszerzést. Örömkönnyeket hullattunk mind a mostani találkozás miatt, mind a füstölésünk miatt. Zökkenőmentesen nyitottuk meg a táborunkat a hagyományos nyársalással.
Csapatunk rendkívüli meglepetésben részesítette táborvezetőjét, és kismentorát, így még meghittebb hangulatban telt a nap záró eseménye. Ismerkedő, csoportos és vetélkedő játékokkal hangolódtunk a hét témáira, a kitalált nyelvekre és a fákra.
Gelencsér Márton, Nagybajom 3
A táborunk második napját egy közös nyújtással indítottuk, majd egy vizualizációs gyakorlattal a kreatív izmainkat is átmozgattuk kicsit. A „bemelegítés” után pedig rögtön bele is vetettük magunkat az írásba, és az egész délelőttöt a szavak közé merülve töltöttük. Délután pedig ellátogattunk a Péter Pál Polgárházba, illetve megtekintettük a Fridrich Fényírdát is, ahol egyszerre gazdagodtunk értékes ismeretekkel, és gyűjtöttünk inspirációt a további alkotáshoz. Majd lehűtöttük magunkat egy fagyival és visszatértünk a közösségi házba, ahol olvastunk és relaxáltunk. Az estét pedig közös filmnézéssel töltöttük, A Gyűrűk Ura világába tettünk kirándulást, különösen figyelve a Tolkien alkotta nyelvekre és a mágikus erdeire.
Patyi Izabella, Szeged 3
Szerdai napunkun a testünk rövid átmozgatásával kezdtük a reggelünket, hogy felfrissítsük magunkat és felkészüljünk a napi ,,kreatívkodásra”. A délelőtt folyamán egy vándorlást tettünk az általunk elképzelt kis világunkban, hogy ráhangolódjunk a tábor témájára. Miután bebarangoltuk a kis erdeinket egy meditáció folyamán, rátértünk a nyelvek kitalálására. Kezdetben a szavak fonetikai és morfológiai képzésével és jelentőségével foglalkoztunk, leginkább a J. R. R. Tolkien által képviselt világban, azaz a tündenyelvek rejtelmeibe mélyedtünk bele. Miután több, a popkultúrában is elterjedt, kitalált nyelvet ismertettünk, például a Dothraki, Klingon vagy Na’vi; Bibi utunkra engedett bennünket, hogy elkezdjük elemezni hangtanilag a nekünk tetsző nyelveket, hogy majd egy sajátot is alkothassunk. Egy kiadós ebéd és az elgondolkodtató délelőtti feladatok után a megérdemelt kikapcsolódást várva egy bowling pályára érkeztünk, ahol órákon át játszottunk megállás nélkül. Közös vacsorakészítés után pedig szintén együtt folytattuk a nyelvek és erdők megismerése céljából elkezdett Gyűrűk Ura filmmaratont.
Pretz Jázmin, Kaposvár 2
A mai reggelünket a szokásos módon indítottuk, nyújtottunk majd reggeliztünk, és miután készen álltunk a napra, belevágtunk a foglalkozásokba.
Először is az eddigi meditációs gyakorlatot folytattuk az erdőnkkel kapcsolatban, ami elég érzelmes reakciót váltott ki mindenkiből, annak ellenére, hogy az erdője senkinek sem volt ugyanolyan. Szerintem ezért is volt különleges ez az egész utazás, mivel mindenki számára mást jelentett egy erdő, és máshogy írta le azt. A délelőtti kreatívkodás és az ebéd után pedig elkezdtünk alkotni. Szabó Csabának készítettünk ajándékot, amiért idén is fogadott minket csodálatos biokertészetében. Csináltunk neki spatulákat a terméseihez, dekupázsoltunk, festettünk, és persze verset is írtunk neki. Nagyon jó volt látni a mosolyt Csaba és önkéntese, Eszter arcán. Igazán hálásak voltak nekünk, amit jól ki is mutattak egy általuk készített, rettentően finom paprikáskrumplival. Miután együtt vacsoráztunk, társasoztunk, beszélgettünk és nem mellesleg paradicsomot szedtünk, amit haza is vittünk. Hihetetlen íze volt a gyümölcsnek (avagy zöldségnek 🙂 ), teljesen más volt, mint amit a boltokban lehet kapni, ízesebb és lédúsabb volt. Csabánál nem csak növényeket, de régi sátrakat is látthattunk, jurtákat. Ő és Eszter külön-külön jurtákban laktak, mindkettő nagyon magávalragadó volt, és izgalmas (főleg belülről, ahol a díszítésen kívül, könyvekkel és minden mással is találkozhatott az ember).
Összességében egy nagyszerű kis délutánunk volt Csabáéknál, és miután visszatértünk a Közösségi Házba, mind el voltunk fáradva, így „csak” 2 órán át játszottunk vérremenő Solo partikat, de azok is varázslatosak voltak pont, mint ez a napunk.
Pege Gyula, Jászberény 3
A szentesi táborunkban a mai nap is hasonlóan telt, mint az eddigiek. A reggeli órákban nyújtó gyakorlatokat végeztünk a mentális egyensúly és az alkotásra való ráhangolódás kedvéért. – ” Tiszta elme, tiszta szó!” – A reggeli felfrissülés után elfogyasztottuk a reggelit, majd 8:30-tól kezdetét vettük a foglalkozásoknak. A kreatív energiák begyűjtéséhez egy vizualizációs gyakorlattal kezdtük, mely egy kisebb meditálást foglalt magába, majd csoportunk két különálló, de egymáshoz mégis közeli projektben „utazott”. Az egyik projekt megvizsgálta, hogy hogyan épül fel egy nyelv, illetve lehetőség volt egy saját , kitalált nyelv létrehozására, ami igazán érdekes volt. A másik projekt az erdő szimbólumaival, hasonlataival foglalkozott és hozzá fejtörő, nehéz , de egyben izgalmas irányított alkotás társult. Csoportunk két részre oszlott a projekteknek megfelelően, melyek felváltva kerültek kidolgozásra. A délelőtti etap után elfogyasztottuk az ebédünket majd visszamentünk a táborhelyre. A délután felmerülő szabadidőben közösen elkészítettünk vacsorára egy finom lecsót az előző nap meglátogatott szentesi biokertész, Szabó Csaba által felajánlott zöldségekből. Az estét filmnézéssel és pattogatott kukoricával zártuk a Közösségi Házban. A mai nap is hangulatos és élményekkel teli volt számunkra. Köszönjük szépen a lehetőséget és ezt a csodás tábort!
Nyári Lajos, Pécs 2
Ez volt a szentesi táborunk utolsó napja. Ez volt az utolsó napunk a szentesi közösségi házban, amit eddigre már a második otthonunknak tekintettünk. A napirendünk többségében az eddig megszokotthoz hasonlóan alakult, azonban este közös pizzázással, — amit két igazi konyhatündér társunknak köszönhettünk, — mályvacukor sütéssel, és tábortüzes karaokéval zártunk. Nehéz volt feldolgozni, hogy a hét ilyen könnyen tovaszállt. A helyet ahol sírtunk, nevettünk csupán emlékként őrizhetjük meg szívünkben.
Albert Laura, Pécs 1