Angliai útinapló az utolsó rész

Angliai útinapló az utolsó rész

Elérkeztünk a tábor végéhez a brit szigetországban, fővárosába, Londonba tettünk látogatást a tegnapi napon. Korán indultunk, és mindannyian izgatottan vártuk, hogy bejárhassuk London központját. Két dologra nem számítottam, hogy ekkora tömeg lesz – bár mindenki mondta, hogy rengeteg turista nézelődik – és arra, hogy ennyire sokat fogunk sétálni. Meglepve tapasztaltam, hogy a lépésszámláló  jóval 16 ezer feletti számot mutatott, e mellett azonban a látvány és élmény mégis kárpótolt minket. Csatlakozott hozzánk a városnéző túrára Debreceni Áron, alapítványi társunk, aki nemrég fejezte be zenei tanulmányait itt, Londonban. Kíváncsian faggattuk a helyszínen, hogy milyen itt a diákélet, hogyan tudta megszokni az angol életritmust. Az apró ajándékok megvásárlására is jutott kis idő, majd a nap végén ideiglenes otthonunkba mentünk. Utolsó este becsomagoltunk mindent a bőröndbe, az élményeinket, tapasztalatainkat is gondosan hajtogatva  visszük magunkkal. Célunk lesz, hogy minél jobban tanuljunk, vegyünk részt az alapítványi versenyen, hogy legyen lehetőségük visszajönni ide. Nagyon köszönjük az Alapítványnak, mert ez tényleg kivételes élmény volt nekünk. Antal Dominik

(6. nap) Ma utolsó napunkat töltöttük az iskolában, amit némi keserűséggel vettünk tudomásul, hiszen még e rövid idő alatt is olyan baráti kapcsolatokat kötöttünk, melyeket szomorúan hagyunk majd magunk mögött. A tanórák végeztével mindannyian átvehettük névre szóló bizonyítványainkat a kurzus teljesítéséről. A sok tengerparti játék és kirándulás után ma kivételesen egy bevásárlóközpontba vezetett az utunk, ahol mindenki kedvére nézelődhetett, vagy szerezhetett be kisebb-nagyobb meglepetéseket az otthoniaknak. A kiadós vacsora után még egyszer utoljára kicsik-nagyok közösen lazíthattak, játszhattak a parton. Ahogy sötétedni kezdett, mi is haza indultunk, hiszen szombaton vár még ránk egy izgalmas kiruccanás a szigetország fővárosába, Londonba.

(5. nap) Az ember mindig tanul valamit. Az elmúlt napokban különösen sokat tanulhattam az országról, ahova csöppentem. Például megtanultam az iskolához vezető utat és már nem tévedek el a viktoriánus házak labirintusában.

Megtanultam alkalmazkodni egy teljesen idegen családhoz és hasznosítani minden tudásomat, hogy boldogulni tudjak a mindennapi teendőim során. Megtanultam, hogy mennyivel nehezebb délután iskolapadban ülni. Megtanultam a számunkra szervezett discoban, hogy nem számít, hogyan táncolsz, csak élvezd. Megtanultam a tengerparti séták közben gyönyörködni a természet kincseiben. Tudom már, hogy gyakorlás nélkül semmi sem megy, ez bebizonyosodott a bowling pályán és természetesen az angol órákon is. Rengeteg más országból érkező idegen gyerekkel mérhettem össze tudásom és magam, ez eleinte szokatlan volt, de mostanra bátran nyílok meg előttük.  Éppen miattuk sokkal érdekesebb, jobb az a kevés óra, amit ebben az iskolában tölthetek. Megtanultam számos új dolgot angol nyelvvel kapcsolatban, és egy magasabb szintre lépett a tudásom néhány nap alatt. Ezek mellett pedig a velem lévők kultúrájáról is, sok érdekes dolgot tanultam meg, értékesebb ember lettem.

Tegnap a tanulás mellett egy természetvédelmi parkba látogattunk el. Filmekben látott jellegzetes angol emeletes buszokkal mentünk a helyszínre. Ott kisebb csapatokra osztva fedeztük fel a terepet. Ilyen szépet én még nem nagyon láttam. Délután megint a tanulásé volt, és mint eddig minden napon, most is élményszerű volt az angol óra. Este a szórakozásé volt, bowlingozni “tanultunk”. Szomorúan gondolok arra, hogy már kevesebb van vissza, mint amennyit itt töltöttünk, de igyekszünk minden pillanatát a fenn maradó időnek hasonlóan jól kitölteni. Füle Viktória és Székely Fruzsina

   

(4. nap) Eljött a negyedik nap is. Nagyon gyorsan telnek a napok, mindjárt mehetünk haza. De azért van még egy két jó program, amin részt vehettünk. Ahogy eddig is volt, a fiatalok a közeli parkba mentek és ott sportoltak. Ma megtanulhattuk a krikett, az ultimate és a rögbi szabályait. Persze nem csak megtanultuk, hanem ki is próbáltuk… több kevesebb sikerrel. Mindemellett a hagyományosan bevált sportok, mint a foci, röplabda és tollas is párhuzamosan ment. Ebéd után pedig az iskolapadba ültünk vissza tanulni a jelen időt és a helyhatározókat. Iskola után visszamentünk a családjainkhoz vacsorázni, majd siettünk vissza az iskolához, hogy a buszokkal elvigyenek minket a belvárosba a diszkóban. Nagyon élveztük, hogy sok más nyelviskola különböző nemzetiségű diákjaival együtt lehettünk.

Az idősebb tanulók az iskolában kezdték a napot. A hét elején összegyűjtött információkból és a házifeladatokból építettük fel a mai órát. Csoportokban egy márkát kellett bemutatnunk és üzleti tervet kellett felépíteni a nehéz pénzügyi helyzet kezelésére. Nagyon élveztük ezt az órát; sokat kellett gondolkodnunk és szigorúan csak angolul beszélhettünk. Ebéd után már tudtuk a fiatalabbaktól, hogy merre megyünk és úgy is készültünk. Természetesen a foci volt s befutó, de a nagy meleg miatt egy idő után az árnyékban gyűltünk össze és a helyi csoportvezetővel beszélgettünk a magyar és az angol iskolarendszerről. Azt hiszem ezt élveztük a legjobban. Az esti vacsora után mi is diszkóba mentünk a többiekkel, ahol együtt ereszthettük ki egy kicsit gőzt a mai nap után. Kovács Tibor P1 és Makra Sarolta SZ3

(3. nap) A harmadik napon is az előzőhöz hasonlóan a 16 év felettiek tanulással, a fiatalabbak a tengerparton kezdték a napot.

Vendéglátóink  a krikett szabályait szerették volna megtanítani nekünk, de valahogy annyi más érdekes dolog miatt ez háttérbe szorult. Kisebb csapatokban homokvár építésbe kezdtünk, vagy zenehallgatás mellett döntöttek páran és néhányan a 14 fokos vízbe mártóztak meg. Töretlen népszerűségnek örvendtek a labdajátékok: a röplabda és a foci is. Aztán ebéd után programcsere volt.

A ifjabbak beültek az iskolapadba az intenzív négy órás nyelvi órákra, míg a nagyok a parton múlatták az időt. Mindenki nagyon várta az esti programot: csúszdaparkba mehettünk!

A mai napra is a kiváló, nagyszerű, élménydús jelzőket tudjuk illeszteni. Antal Dominik és Gyurka Péter

(2. nap) A második napon Erdélyből érkezett társunk levele olvasható. Először van tengernél, először repült, először Angliában.

„Kedves Otthoniak!

Olyan nagyon csodálatos kirándulásban van részem valóban álmodni sem mertem, s egyben fárasztó is kissé.  Különös élmény volt repülővel utazni s látni a tájat a magasból. A felhők fölött. csodálatosan szép kék az ég. Az angol család nagyon szépen fogadott, különös számomra, hogy idegenként mennyi szeretettel tették ezt. Megkedveltem őket! Mindent biztosítanak számunkra. Érdekes  volt olyan emberekkel beszélni angolul, akiknek angol az anyanyelvük. A mai nap legnagyobb élménye, s azt hiszem az utazásomban is a legnagyobb, hogy voltunk a tengerre, ami csodálatos volt.Nehéz leírnom az érzésemet. Csak ültem, s néztem s az volt a gondolatom, hogy a kilátás a végtelen tenger, egyszerűen lenyűgöző.  Egy élmény sétálni a tengerparton. Hallani a sirályok éles hangját, érezni a szellő simogatását, a meleg napsugarat. Még a vízbe is belemerészkedtünk új barátaimmal.

Sikerült feltöltődjek lelkileg, és a lelkemben hordozom e gyönyörű tájat. A tengerparti honokban röplabdáztunk, játszottunk, kagylót s követ szedegettünk össze.

Utána az iskolába mentünk, mert a tanulás következett. Kis csoportokra bontva ülhettünk be a termekbe új tanárainkkal. Nagyon kellett figyelnem arra, hogy megértsem szavaikat. Már reggel az iskolában fogadásunkkor elmondták a hasznos információkat, mit s hogyan kell tennünk a következő napokban. Az étel is finom, mit adnak itt, még chips és csoki is jár mellé.

Örülök, hogy részese lehetek ennek a kirándulásnak, és köszönöm a szervezőknek, a Csányi Alapítványnak ezt a nyelvi versenyt, mert ha nem lett volna, biztos nem lehettem volna részese e nagy kirándulásnak. Kedves Otthoniak!Hamarosan újabb élménybeszámolóval jelentkezem, Szeretettel: Noémi

(1. nap) Nagy örömünkre ma megérkeztünk az angliai nyelvi táborunkba Bournemouthba.  Alapítványunk minden közösségi házából vannak részt vevők. A nyelvi verseny győzteseiként brit nyelvi környezetben élesben gyakorolhatjuk angoltudásunkat. A többségünk most utazott először repülőgéppel, ami igaz, hogy eleinte félelmetes volt, de a felszállás után megnyugodott a társaság és átadhattuk magunkat a káprázatos kilátásnak. A repülőtérről kiérve tapasztaltuk és nagyon furcsának tartjuk a bal oldali közlekedést, de reméljük, hogy egy kis idő után majd megszokjuk ezt.  Az utazás „kissé” kalandosra sikerült, de a családok vendégszeretete feledtette velünk a hosszú napot. Kíváncsian várjuk a holnapi iskolai napot és a szigetországi nyári élményeket. Sárközi Emma és Eszter

GALÉRIA