Csapatépítő hétvége hagyományőrzéssel
A Szentes 2-es csoport tagjai az ősz utolsó, gyönyörű napsütéses napjait csapatépítéssel töltötték. Bár akadt elfoglaltság a családoknál, és a most divatos betegségek is megtizedelték a társaságot, mégis egy egész nagy és lelkes csapat gyűlt össze a közösségi házban.
Szívünket, lelkünket és testünket is megmelegítve, a szegvári lakodalmas kalács készítés csínját -bínját tanulhatták meg az anyukák és néhány lelkes édesapa.
A szegvári lakodalmas kalács régi időkre nyúlik vissza. A falusi, sátoros lakodalomra készülő asszonyok legalább egy héten keresztül sütöttek, főztek. A csütörtök, péntek a kemencés süteményekről, főleg a lakodalmas kalácsról szólt. Hajnali négykor már dagasztották a több, mint tíz kilós kalácstésztát, és sodorták, sütötték rendületlen. A kemence alig győzte magába fogadni a gyönyörűen kelt rácsos, kulcsos finomságokat, amivel nemcsak az esküvő résztvevőit, de a kálátózókat, illetve az esküvő napján a falun végig vonuló násznépre kívácsian kivonuló falubelieket is végig kínálták.
A szegvári lakodalmas kalácsnak is annyi receptje és elkészítési módja van, ahány idős asszonyt megkérdezünk, egy azonban mindegyik kalácsban ugyanaz és ez az igazi titka: szeretettel és kézzel készül.
A mai családi napon mindenki átérezhette egy kicsit, milyen, ha szívünk-lelkünk beletesszük a tésztába, amit a kelt tészta meg is érez. Volt, aki a tésztához mérte ki a hozzávalókat, volt, aki dagasztott, volt, aki szaggatott, sodort, kent…és a végén, mindenki örömmel kóstolta csapatmunkánk végeredményét a foszlós, ragadós, édes kalácsot.
A gyerekek sem unatkoztak, amíg a szülők a kaláccsal foglalkoztak, addig ők a kis mentorokkal csocsóbajnokságot és moziklubot rendeztek, sakkoztak. Majd Erzsike nénivel – az önkéntesünkkel – különleges módját fedezhették fel a könyvhasználatnak: hajtogatott ajándékok készültek belőle.
A kisült kalács illata mindenkit odavonzott az első és a szülők is büszkeséggel vegyes ámulattal csodálták munkájuk eredményét. a sodrás elején még bizonytalan kezekkel dolgoztak, de a végére mindenki belejött és nem győztük az újabb adag kelt tésztát összeállítani, a szorgos kezek szempillantás alatt töltötték meg a tepsiket.
Ma senki nem távozott üres gyomorral és kedvetlenül. A sütés és közös munka, na meg a munka gyümölcsének, vagyis kalácsának elfogyasztása mindenkit összehozott.
Csernákné Bába Eszter szülő 2-es csoport