Csíksomlyói nyelvi és alkotó tábor

Csíksomlyói nyelvi és alkotó tábor

Az erdélyi Idegen nyelvi és alkotó táborunkat nem tudtuk tavaly nyáron a pandémia miatt megtartani, idén azonban újra ellátogathattunk a Hargita megyei Csíksomlyóra, és július 25-én kezdetét vette a tábor az erdélyi gyermekkel, valamint a segítő kísérőkkel, önkéntesekkel és kis-mentorokkal. A tábor első napján egymás megismerése volt a cél, melyre Gál András táborvezető mentor nagyon sok drámapedagógiai játékkal és feladattal készült, így ez hamar sikerült is. A második napon kezdetét vette az idegen nyelv oktatása angol és német nyelveken. Az előző évektől eltérően, ebben az évben úgy indítottuk az órákat, hogy egy-egy önkéntes kapcsolódott be hozzánk online. Így a táborozók megismerkedhettek Marosi Kamillával, szingapúri önkéntesünkkel, aki Szingapúrról mesélt nekik, Amber Woolammal, amerikai önkéntesünkkel, aki Amerikába kalauzolta el őket, valamint Chathura Chamupathival, srí lankai önkéntesünkkel, aki pedig Srí Lankát és Ausztráliát mutatta be a résztvevőknek. A visszatérő táborozók legnagyobb örömére az utolsó nyelvi órára Király Kinga kapcsolódott be, aki az egészséges életmód témakörben készült játékos feladatokkal. Az önkéntesek bejelentkezései után mindenki a nyelvi szintjének megfelelő csoportban folytatta az angol, illetve a német nyelv elsajátítását. A nyelvi órákat követően gazdagító programok színesítették a tábort. Körbejártuk Csíkszereda belvárosát, bowlingoztunk, Molnár-Csorba Zsolt hegyimentő vezetésével megmásztuk az Egyes-kő legmagasabb pontját is egy hegyi túra során.

A tábor segítői ellátogathattak a Csíki Sörgyárba is, amíg a táborvezető és Miklós bácsi a gyerekekkel a csíksomlyói nyeregbe mentek fel, és a zarándokhelyet, a Hármashalom oltárt, valamint környékét Gergely István “Tiszti”, a Csibész Alapítvány elnökének vezetésével fedezhették fel.

A hely varázslatosságát mi is láthattuk, de rejtett titkait ő ismertette meg velünk. Az utolsó nyelvi órák után jöhetett a megérdemelt pihenés: Zsögödfürdőn strandoltunk a délután folyamán. A medencék hideg borvizében különleges élmény volt a fürdőzés, az egészséges élettani hatások mellett garantált volt a felfrissülés, de senki sem bánta meg! A búcsúesten Ki mit tudod?-ot szerveztünk, ahol mindenkinek lehetősége adódott megmutatni tehetségét. Különböző kategóriákban indultak a fiatalok: stand-up és szituációs komédiák a szórakoztatást szolgálták, zenei műfajokban hegedű és popzene, valamint egy teljesen rendhagyó jelnyelvre fordított dal is elhangzott. A kis-mentorok önálló produkciójával zárult az előadások sora, ami sok mosolyt csalt az arcokra. A szakmai zsűri pedig bőséges jutalmakat osztott a résztvevőknek és helyezetteknek, ráadásul a jövő évi Összművészeti táborba is kijuthattak a dobogósok, ami rendkívüli lehetőség volt.  Ezután a tábortűz mellett folytattuk az estét, ahol együtt énekeltük el kedvenc dalainkat, a tűz mellett ülve elmondhattuk gondolatainkat a táborról és azt, hogy ki mivel gazdagodott a hét folyamán. A tábor szervezőinek is meglepetés volt, hogy milyen sok értékes gondolat hangzott el a gyerekektől. Mielőtt szombaton elbúcsúztunk volna egymástól, ellátogattunk a Balu Kalandparkba Hargitafürdőre, ahol különböző nehézségű pályákon próbálhattuk ki magunkat a hatalmas fenyőfákon. A táborban még utoljára közösen vacsoráztunk, majd hosszasan elbúcsúztunk egymástól és a résztvevők hazaindultak.

Köszönettel tartozunk az Alapítványnak és dolgozóinak, hogy lehetőségünk volt megszervezni a tábort és minden önkéntesnek, mentornak, kis-mentornak és helyi szervezőnek, hogy sikeresen lebonyolíthattuk ezt a hetet. Külön köszönettel tartozunk a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak, Elekes Zoltán vezérigazgatónak, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak, Fehér Gabriella irodavezetőnek, Holló Melindának és Berecz Zsuzsának, hogy minden segítséget megadtak nekünk a közös ügyünk érdekében.

“A tábort megelőző napokban, különösen vasárnap, már nagyon izgatottan, lelkesen vártam a pillanatot, amikor elkezdődik. Elkezdődik egy hét, ami milliónyi kisebb-nagyobb szellemi és lelki ajándékkal kecsegtet, ami boldoggá tesz, felemel és életerőt lehel újra belém. Megváltásként szomjaztam ezt a tábort, amelyet a Csányi Alapítvány szervezett. A várakozásaim beigazolódtak, már a legelső nap nagyszerű hangulat uralkodott a frissen összeverbuválódott csapatunkban. Megörvendtem akkor, amikor “ismerős arcokkal“ is találkozhattam. Külön öröm volt emellett az is, hogy néhány új emberrel is összeismerkedhettem, olyanokkal, akikkel még életemben nem találkoztam. A szépségét az adta ennek, hogy teljesen szabadon, véletlenszerűen – vagy talán a jó Isten rendelése szerint, ki tudja – köthettem új barátságokat. Ezek a kapcsolatok gyönyörűen fejlődtek és így, tábor után tovább is fognak fejlődni. Mindez köszönhető ennek a tábornak! Maguk a programok is változatosságról, oldott légkörű foglalkozásokról tanúskodtak. Csapatépítő játékokat játszottunk (bemutatkozás melléknévvel, evolúció kő-papír-ollóval, kitalálós, helikopter-bevetés), amik megadták a tábor egyik alaphangját: a vidámságot. A másik alaphang, a tanulás sem maradt ki, keddtől péntekig a reggeli/délelőtti menetrend egységes volt: közös angolórán vettünk részt egy-egy külföldről bejelentkező csányis önkéntes segítségével, akik bemutatták szülő- és lakóhelyüket is magyarul és angolul egyaránt. Ezt követően külön csoportokra oszlottunk, emlékeim szerint 3 angol és 1 német csoportra, én az utóbbiba tartoztam. A német órák is alapvetően jó hangulatban zajlottak, társaimmal és a tanárunkkal is jókat kacagtunk, feladatokat oldottunk, felelevenítettük a német nyelvtudásunkat, hogy azért teljesen ne felejtsük el… Végül a pénteki napon megnéztük a Social Dilemma című Netflix által készített filmet (német szinkronnal, magyar felirattal), amely a közösségi média túlkapásairól, szabályozatlanságáról, valamint ezek súlyos következményeiről szólt. Talán beemelhető harmadik alaphangként a vidámság és a tanulás mellett az élményszerzés, a kaland is, hiszen szűkebb hazánk néhány jellegzetes szépségét is megnéztük. Többek között kirándultunk az Egyes-kőnél, ahova egyébként az élethez hasonló rögös-köves-lecsúszós, ráadásul meredeken emelkedő út vezetett, amit megtettünk! A csúcson lenni pedig mennyei ajándék volt! Lefelé már vidámabban mentünk le, nemcsak az ereszkedés miatt, hanem a sok csetlés-botlás és kacagás miatt is. Ezen kívül a csíksomlyói hármashalom-oltárt is megcsodáltuk, az ahhoz vezető úton pedig kápolnák, emlékhelyek történeteivel, legendáival is gazdagodhattunk. Bár nem egyszer voltam a búcsúhelyen, mindig megragad szépsége, békéje, Istenközelsége. Emiatt vagyok büszke a kereszténységhez és magyarsághoz tartozásomra! Tettünk egy közös sétát Csíkszeredában is, ahol fagylaltot is ettünk. Olyan érzésem támadt akkor, hogy a velem lévő társasággal a város mintha teljesen új lenne számomra! A pénteki napot egy “Ki mit tud?”-vetélkedővel tettük emlékezetessé, ahol gyönyörű alkotások születtek. Versszavalás, táncok, éneklés, zene jelnyelvelése és kabaréműsor emelte a legmagasabbra a jókedvet, derűt! A közösség szeretetét láttam megmutatkozni ott, hiszen mindenki mindenkit megtapsolt, gratuláltunk egymásnak; nem voltak kifejezett kedvencek, mindegyik csapat egyformán különbözőt, egyedit, de nagyszerűt alkotott! E napot tábortűzzel, zenéléssel, csillagos éggel, majd elcsendesüléssel, kifejezhetetlen boldogsággal zártuk le. Az utolsó nap, a szombat, a Balu parkban teljesedett ki, ahol a bátrak izgalmak között mászhattak, csúszhattak keresztül a magas fákon bebiztosítva, drótköteleken; míg a félénkebbek – köztük én is – beszélgettek, gondolatokat cseréltek. A búcsúzás nem volt könnyű. Apránként, lassan fogytunk el szombat délután, könnyek között, ölelkezve, kacagva, azzal az érzettel részben, hogy ez a tábor még tarthatott volna. De hát ha van alfa, omega is kell legyen…és omega után megint alfa lesz! Hálás köszönetet mondok mindenkinek, aki ebben a táborban részt vett! A szervezőinknek, a csapattársaimnak, a belőlük kikerült új barátaimnak, a házvezetőnknek, a túravezetőnknek, az igazgatóinknak, egyszóval mindenkinek! Vörösmarty szavaival zárnám gondolataimat: “Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Balázs Bence

“A nevem Berki Róbert és idén is részt vehettem az idegen nyelvi táborban. Mivel megkértek, hogy írjak pár gondolatot a táborban szerzett élményeimről, ezért pár, de szerény s őszinte véleményemet olvashatják. Mivel nem ez volt az első táborom, tudtam hová megyek, de azzal nem számoltam, hogy számomra ismeretlen emberek is lesznek. Az egykori tanáraink idén nem tudnak jönni, meg kell tanulnunk új lapot kezdeni s egymásnak örülni. Minden nap tanultam valamit, ha nem is az adott nyelvből, akkor önmagamról. Megtanultam, hogy amit akar az ember azt elérheti megfelelő akarással és kitartással. Sok-sok erőt kap az ember ettől a tábortól. Talán minden táborozó nevében beszélhetek. Annyi szeretetet kaptunk, hogy elfelejtettük a gondjainkat. A sok program miatt időnk sem volt unatkozni: kirándulások, közös éneklés és táncolás. Olyan élményekkel lettünk idén gazdagabbak, amiket nem lehet megfogalmazni, meg kell élni s átérezni. Mindenki nevében köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik ezért a táborért felelősek voltak. Rendkívüli gazdag azaz ember, aki tud valamit, bölcs aki ezt mind továbbadja. Ha egy mondatot kéne mondanom talán ez lenne a megfelelőbb.”

“Harmadjára vehettem részt a Csányi Alapítvány által szervezett táborban, ezúttal Csíksomlyón, ahol ismerős és még ismeretlen arcokkal kezdtem meg élményeim gyűjtését. Megannyi tevékenység volt, elmondhatjuk unalom itt nem is létezett. Délelőttönként mindig angolórákkal kezdtünk, a Zoom program segítségével kapcsolatba kerülhettünk önkéntesekkel a világ egyes tájairól. Ezek az önkéntesek szülőföldjükről és az aktuális lakóhelyükként szolgáló országról, kontinensről tartottak beszámolót. Hallhattunk Ausztrália turista látványosságairól, növény és állatvilágáról, Amerika furcsa turista célpontjairól, Srí Lanka szépségeiről, Szingapúr látványosságairól és furcsa ételeiről. Prezentációjuk után bátran feltehettünk kérdéseinket a kultúrájuk kapcsán angolul, hiszen az önkéntesek közül voltak, akik nem is beszéltek magyarul. Délutánonként a programok a természetbe szólítottak: elmentünk strandolni, meglátogattuk az Egyes-kőt, felmentünk a csíksomlyói nyeregbe számháborúzni, a városban fagyiztunk, a Balu parkban kötélpályákon mászkáltunk, vagy az esti tábortűz körül élveztük egymás társaságát.  A programok alatt és után bőven volt időnk egymás megismerésére, ritka egy jó közösség alakult ki, akikkel remélem, még összehoz a sors. Még mindig fejembe ötlik a sok heccelés, a sok poén, a spontán kis táncház, amit együtt műveltünk le, az a jó hangulat, ami a Ki mit tud?-on uralkodott. Hálás vagyok, hogy ismét részt vehettem a táborban és reménykedem, hogy lesz még részem ilyen társaságban elmulatni az időt.” Demeter Emese

“Én is részt vehettem a Csányi Alapítvány által megrendezett angol-német táborban Csíksomlyón. Számomra ez volt az első angol-német Csányi Alapítványos tábor, amiben részt vettem. A táborvezető Gál András volt, aki humor érzékével, odafigyelésével feltöltötte a csapatot energiával, jó kedvvel. A tábor kezdetétől,egészen a végéig fantasztikus programok részesei lehettünk. Számomra ez a tábor nagyon sok jó, maradandó élményt hagyott maga után. A mentorokkal nemcsak a nyelvet tanulhattuk, hanem megtanulhattunk együttműködni is. Megtanították azt is, hogy jó ha vagyunk egymásnak, hiszen – ha fogalmazhatok így akkor azt mondanám – “sorstársak” vagyunk.
Saját magamon figyelhettem meg azt, hogy egy percig sem voltam lehangolt, sőt…hiszen szuper volt a társaság, az egymásra való odafigyelés, a kölcsönös tisztelet és elfogadás tett engem a legjobban boldoggá. Köszönöm,hogy részt vehettem ebben a táborba. Örülök,hogy sok új barátra tehettem szert.” Gábor Zsuzsa

 

A tábor életképei a Galériában megtekinthetők!