A négy hét eltelt és visszatérek Kínába. Az elmúlt héten a jászberényi gyerekekkel ismerkedtem meg a Csányi Alapítványnál.

A legfiatalabb csoport nagyon aranyos és figyelmes volt. Emlékszem, amikor órán voltam Tomival, Mónikával és Annával, folyamatosan emlékeztették az angoltanárukat, hogy engedje, hogy én is minél jobban részese legyek az órának, akármilyen feladatot is csináljanak. Amikor a tanár megkérdezte ki ismeri a „psy” együttest, a népszerű koreai énekest, Tomi önkéntelenül is elkezdte énekelni „Oppan Gangnam style”. Nagyon elbűvölő kisfiú!

Az időm legnagyobb részét a 15 éves csoporttal töltöttem. Ebben a csoportban a fiúk kevésbé voltak visszahúzódók és folyamatosan érdeklődtek a magyarországi utolsó pár napomról. Ildi és a csoportja mutatta be nekem a Közösségi Házat. Minden lényeges dolgot megmutattak és meséltek is ezekről a dolgokról. A folyónál pedig együtt etettük a kacsákat. Nagyon élveztem az együtt töltött időt, ezért is nehéz az elköszönés.

Külön szeretném megköszönni a gyerekeknek és a mentoroknak, akik egy nagy meglepetéssel szolgáltak február 14-én, a születésnapomon. Ez is egy rutinszerű napnak indult, de a délután folyamán egy nem várt születésnapi tortával leptek meg és születésnapi dalt is énekeltek nekem. Ez volt a legkülönlegesebb születésnapom eddig.

Csütörtökön nagyszerű napom volt Budapesten. A mentorokkal együtt utaztunk fel és amíg ők egy megbeszélésen vettek részt, Szabolcs, az Alapítvány munkatársa vitt el városnézésre. A mindennapi munkájában nem szerepel az angol nyelv használata, de tökéletes angolsággal beszélgetett velem, így még inkább csodáltam az Alapítványt a nagyszerű kollégái miatt. Nagyon örültem annak is, hogy újra találkozhattam a szegedi mentorokkal, akik három héten át viselték gondomat.

A három jászberényi mentor angyalként viselkedett velem. Önkéntesként jöttem ide, de ennél sokkal többet kaptam. Judit tudomást szerzett róla, hogy szeretem a lángost, ezért hozott nekem egyet. Ildi a hétvégi sütés-főzés közben rám is gondolt és igazi házi készítésű ételeket hozott nekem. Eszter nagyon keveset beszél angolul, de testbeszéddel és gesztusokkal mindent ki tudott fejezni, amit kellett. És ezen kívül még sok-sok dolog van, ami miatt köszönettel tartozom mindannyiuknak. Összefoglalva, a Csányi Alapítvány egy olyan közösség, ahol szeretettel és törődéssel teli mentorok és aranyos, csodálatra méltó gyerekek vannak. A gyerekek annyira kedvesek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni és segíteni őket. Most már a facebook-on is barátok vagyunk és folyamatosan kapok üdvözleteket Szegedről és Jászberényből, ahányszor csak belépek az oldalra. 🙂

Nagyon köszönöm ezt a hihetetlen élményt a Csányi Alapítványnak!

Julie Chen, AIESEC önkéntes Kínából