Történelmi és honismereti tábor Őrvidék
A Nagybajom 1-es, Pécs 2-es, Mohács 3-as csoportok a megkezdték együtt utolsó közös táborukat Bükfürdőn. Sok idő telt az első táborunk óta, most pedig eljött ez a hét is, de nem szomorkodunk, hiszen újra láthatjuk egymást, méghozzá rendkívül jó programokkal kiegészítve. A tábor során meglátogatjuk a Schönbrunni és az Eszterházy kastélyt, Riegiersburg várát, valamint a Zotter csokigyárat és Bécs városát is felfedezzük, Burgenlandban pedig hajtányozással egészítjük ki a kultúrális élményeket.
Köszönjük a Csányi Alapítványnak, a Hunguest Bük Hotelnak és mentorainknak a lehetőséget!
2025. július 14-én izgatottan vágtunk bele az első ausztriai utunkba. Úticélunk Bécs volt, ahol egy városnézés keretein belül megtekintettük a természettörténeti múzeumot, a Szent István dómot, városházát, a parlamentet, a Hofburgot, a Habsburg család városi rezidenciáját, illetve a klasszicista stílusban épült gyönyörű Burgtheatert. Igazán felemelő volt látni azokat az épületeket, ahol többek között Széchenyi István és rengeteg magyar vagy osztrák nagyúr tanult, nevelkedett, majd irányította a birodalmat. A szabad program és fagyizás után Schönbrunn felé vettük az irányt, méghozzá metróval. A lélegzetelállító látvány mellett még számtalan érdekességet megtudhattunk a Habsburg dinasztiáról, nyári rezidenciájukon töltött tevékenységeikről. Megcsodálhattuk például az ágyat, melyben Ferenc József meghalt, vagy a billiárd asztalt, amely az ő nagyapjáé volt. Láttuk a hálószobát, ahol a császár és Sisi hált, illetve a gyerekszobát, báltermet és nappalit, ahol Mozart és Haydn is gyakran koncertezett. Igazán kedvükre való volt a Habsburgoknak a komolyzene, sőt Mozart első schönbrunni fellépése után a kis Ferenc József az anyja ölébe ugrott, és megjegyezte, milyen csodaszépen szól. Mária Terézia aranyfogpálcikája már csak hab volt a tortán. Lenyűgöző volt abban a kastélyben barangolni, ahol megannyi politikus és uralkodó vetette meg a lábát, s ahol megannyi döntés és párbeszéd hangzott el országunk jövője kapcsán (még csak nem is olyan régen).
Dömölki András, Pécs 2-es csoport
A keddi napon egy bőséges reggeli után a Zotter Csokigyárba vezetett utunk. Itt először egy kisfilmet tekintettünk meg az alapítóról, illetve történetéről. Ezután kezdtük meg sétánkat az üzemben. A gyártósor fölé üvegfolyosót építettek, így végig lehet követni a csokoládégyártás folyamatát, még különlegesebbé teszi az, hogy szinte minden folyamathoz kapcsolódik egy kis kóstoló is. Ez az egyik kedvenc programom volt a hét során. Délután Riegersburg várába látogattunk el, ahová egy gyönyörű panorámás felvonóval jutottunk fel. Itt körbejártuk a kiállítást, illetve a boszorkánymúzeumot. Ezután visszaindultunk a hotelbe, ahol vacsorával zártuk a tartalmas napot.
Kuczkó Nadin, Nagybajom 1-es csoport
A szerdai napon Burgenlandban egy izgalmas hajtánytúrán vettünk részt, ami egy 20 km-es vasúti szakaszon húzódott. Négy személyes kocsikban utaztunk, melyeket két ember hajtott pedálok segítségével, a másik kettő pedig pihent addig. Az út elején meredek emelkedő várt ránk, amit nagy erőfeszítéssel sikerült megtennünk. 10 km után megálltunk egy pihenőre és elfogyasztottunk egy finom ebédet. Ezután már csak a táv második felét kellett megtennünk, amely során alig volt szükség pedálozásra köszönhetően a lejtős szakasznak. Úgy gondolom, hogy kellemesen fárasztó volt, viszont egy felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunk számára. Miután visszaértünk a szállodába, a napot egy kellemes wellnesseléssel zártuk.
Szabó Adrienn, Mohács 3-as csoport
Csütörtöki napunkat Fertődön kezdtük, az Eszterházy-kastélyban, ahol Eszterházy Pál életébe és korának kulturális örökségébe nyertünk betekintést. A kastély barokk pompája, valamint a zene és a művészetek iránti elkötelezettség, amely az Eszterházyak munkásságát jellemezte, már a nap elején maradandó élményt nyújtott számunkra. Ezt követően Nagycenkre látogattunk, ahol először a Széchenyi-kastélyt tekintettük meg. A kiállítás révén közelebbről is megismerhettük Széchenyi István életútját, valamint azt a korszakot, amelyben élt és munkálkodott. A „legnagyobb magyar” címet nem véletlenül érdemelte ki: hazaszeretete és jövőbe mutató gondolkodása ma is példamutató. A kastély után felkerestük a közeli Széchenyi-mauzóleumot is, ahol a tárlatvezetés keretében folytattuk az ismerkedést Széchenyi történelmével. A síremléknél méltóságteljes főhajtással és a Himnusz közös éneklésével emlékeztünk meg róla, tiszteletünket fejezve ki a magyar történelem egyik legnagyobb alakja előtt.
A napot Sopronban zártuk, ahol egyedi, személyre szabott fagyit készítettünk magunknak, majd felfedeztük és megcsodáltuk Magyarország leghűségesebb városát. Úgy érzem, ez a nap nemcsak élményekkel, hanem valódi értékekkel gazdagított bennünket. A jó hangulat mellett lehetőségünk nyílt felfrissíteni és bővíteni történelmi tudásunkat is, ennek pedig én különösen örülök.
Benczenleitner Erika, Mohács 3-as csoport
A tábor utolsó napján – pénteken – nem volt a tábor tematikájához fűződő gazdagító program. Ehelyett pihenhettünk és utoljára együtt tölthettünk időt a társainkkal. Legtöbben a szálloda wellness részlegében kapcsolódtunk ki, ahol medencék, csúszdák, vízi akadálypályák sokasága várt minket. Ezek mellett rendelkezésünkre állt más szórakozási lehetőség is, mint pl. társas, kártyajáték, vagy akár sportolás is. Az esti vacsora után a három csoport, a mentorok és állandó sofőrünk Feri bácsi a hotelhez közeli kisebb vidámparkban zárta le ezt a tábort és az elmúlt éveket együttvéve. Először a táborvezetőnk Gál András mentor mondott búcsúzóul pár mondatot, ezután nem sokkal pedig párokat alkotva 2 kört dodgem-eztünk. A megmaradt zsetonokból, akinek még volt kedve, mehetett még egy utolsó kört. Ezzel nem csak az este zárult le, de a 9 évnyi együtt táborozás is, a közös élmények, hosszú utak, kulturális fejlődés, programok és nem utolsó sorban az egy hétig tartó összekovácsolódás.
Balla Melodi, Pécs 2-es csoport
Összefoglaló:
Július 13 -án egy forró nyári nap, hangzavar, türelmetlenség, izgalom, várakozás, így indultunk neki utolsó táborunknak, Őrvidékre, pontosabban Bükkfürdőre, a Hunguest hotelbe. A hetet egy csodaszép városnézéssel kezdtük Bécsben, a város maga káprázatos volt, sajnos bármilyen szép is egy város, akármennyire is kirívó az én szívemet a Zotter csoki gyár vitte el. A gyár maga nem volt hatalmas, de amit ott kaptunk az felejthetetlen, a dolgozók közvetlensége, a megannyi csokit, amit első kézből megkóstolhatunk, sőt még betekintést is nyertünk a csokoládé gyártásba is. Természetesen András bá nem hagyhatta ki azt, hogy ne dolgozzuk le a Zotter gyárban felszedett kilókat, ezért 21 km-en keresztül tekernünk kellett egy úgy nevezett hajtányt, meglepő módon senki sem fulladt ki, sőt a nehéz fizikai munka ellenére (már aki tekert ugye), mindenki imádta. Be kell vallanom kicsit elbíztam magam, azt hittem, hogy a végéig le tudom tekerni, de bekellett látnom, hogy néha egy kis pihenés is belefért. Egyértelmű ilyen kemény munka után mindenkire ráfért a pihenés, ezért igénybe vettük a szálloda strand és wellness részlegét. Kihagyhatatlan programok közé tartozik a kultúra, ezért látogattunk el az Eszterházy és Széchenyi kastélyába. A tábort egy városnézéssel zártuk, Sopron csöndes, tiszta, szerény városának életébe kaptunk betekintést, de természetesen a fénypont a saját magunk ízlése által készített fagylalt elfogyasztása volt.
Hatalmas taps András bának, amiért ilyen izgalmas, laza, de legfőképp tartalmas tábort szervezett nekünk, nem csak számtalan tudással gazdagodtunk, hanem olyan élményeket viszünk haza magunkkal, amik örökké velünk maradnak. Hadd köszönjem meg az összes táborlakó nevében, Annamari néni, Szilvi néni fáradalmas, felejthetetlen, önzetlen munkáját is. Feri bának, sofőrünk sok éves munkáját is, aki velünk volt mindig és megannyi csodaszép helyre vitt el minket biztonságban. Immáron felnőttként hagyjuk el a Csányi Alapítvány kapuit, de visszatérünk segítve mentorainkat, terelve a kisebbeket életük útján.
Orosz Gergő, Mohács 3-as csoport