Kalandozások Európában- Baranya rejtett kincsei
„A pécsi csoportok egész napos projekt kiránduláson vettek részt október 27-én a Természettudományos projekt keretében. A projekt célja megyénk természeti kincseinek megtekintése volt oly módon, hogy napsütéses őszi időben ismerjük meg Baranya megye csodálatos tájait, élővilágát és történelmi hagyományait, valamint megemlékezzünk az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 65. évfordulójáról.
A nap során utunk Harkányba vezetett először a Magyar Hősök és az 1956-os szabadságharcosok emlékművéhez, ahol koszorúztunk és közösen elénekeltük a Himnuszt. A koszorúzást történelmi visszatekintés előzte meg, hogy fiataljaink tudják azt, hogy a szabadság nem egy magától értetődő dolog, azért akár az életünket is fel kell néha áldozni.
A faragott ’56-os emlékmű egy Márai idézettel tudatta velünk ugyanezt: „…miért, hogy meghasad az égbolt, mert egy nép azt mondja elég volt.”
A Dráván eltöltött hajóutunk a szinte érintetlen természet megfigyelésével telt a folyón: a különleges állatvilágot és növényzetet Paradi Tibor nyugalmazott rendőr alezredes mutatta be az út során, miközben hol a magyar, hol a horvát határt szeltük át. A túránk különlegessége a kormorán madár volt, amik kolóniákba telepedve próbáltak felmelegedni a fákon, amikor elhaladtunk mellettük. Paradi úr a Dráván húsz éve hajózik és lelkesen mesélt az itt történt ’56-os eseményekről is, majd a szabadságharc leverését követő disszidensek határátkelési történeteiről.
Siklóson is felkerestük az 1956-os események főbb helyszíneit és a várat, valamint Malkocs bej dzsámiját. A program legszínesebb eleme következett délután, ami a Mecsek keleti lankáin fekvő középkori Máré vár meglátogatásával telt. A felújított várba feljutni gyalogosan lehet, de ez egyben lehetőséget adott a mecseki erdőségek őszi pompájának megcsodálására is. A hatalmas összefüggő erdő egy pontján pedig az elénk táruló vár fürdött a napfényben, amikor ott jártunk. A vár kapitánya Koch Balázs már várt minket és bemutatta az építményt, különös tekintettel az ’56-os eseményekre. A helyszínen akkor két fiatal is meghalt, akiket szovjetek lőttek le, az emléktáblájukon természetesen az ünnep kapcsán rengeteg koszorú volt. Kevesen tudják az országban, hogy az ’56-os események nem értek véget november 11-én, hanem Baranyában, a Mecsekben egy ellenálló csoport még napokig fegyverrel harcolt, akikre később a „Mecseki Láthatatlanok” megnevezés tapadt gúnynévként. A „hely szelleme” reményeink szerint megérintette támogatottjainkat és a hagyományápolás és honismeret beépül a saját életükbe is.
A környezeti tényezők és a természet adta táj látványa – a hegyvonulatok és erdők – a vár faláról nézve pedig biztosan egy életre szóló emléket formáltak mindenkiben. Sikeres projektnapot zártunk. Köszönjük a Csányi Alapítványnak a programon megvalósításához szükséges támogatást!” pécsi csoportok
A projektnapról készült fotók a Galériában megtekinthetők.
Így láttuk mi….
” Már mindenki kifáradt, mire felértünk a Máré-vár lábához, s az út elején még tüzes energiánk igen csak leapadt. De a célunk látványa új erőt öntött mindenkibe, és senki se nyavalygott, pedig az arcunk úgy kipirult, hogy akár még az őszi avar is példát vehetett volna rólunk, a lábunk sajgott, s még a legfázósabbak is belátták, hogy le kell venniük egy réteg ruhát. Természetesen egy fotó se maradhatott el Baráth Gábor bicikli gumiabroncs-sárkánya mellett, s ezután egy lépcsősor következett, és csak akkor léphettünk be a Máré-vár kapuján. Alig tudtuk szemünket végig futtatni az egykor virágzó váron, egy idegenvezető lépett közénk, gyorsan bemutatkozott, és máris mesélni kezdett nekünk. Miután a várudvaron már minden érdekeset elmondott, beinvitált minket, s pár kisfilmet mutatott. A filmecskéket többször is megszakította és különféle érdekességekkel egészítette ki. A kiselőadás után felmehetünk a lelátóra, vagy akár a “kobold-szobába” is bekukucskálhatunk. A Máré-vári látogatásunk már igencsak a vége felé járt, s ideje volt már vissza indulni a buszunkra. Lefelé persze hamarabb lejutottunk, de még így is sokan kifáradtak, s a végtagjaink is átfagytak mire visszaértünk a buszra. Innen már haza vezetett az út. Mindenki vidáman és sok új élménnyel nézhetett vissza erre a napra.” Szőke Enikő Miléna, Pécs 3-as csoport
„A mai napon, 10. 27-én a három pécsi csoport egész napos kiránduláson vett részt, melyen megemlékeztünk az 1956-os eseményekről is. Első állomásunk Harkányban volt, amit az „angyalok útján” közelíthettünk meg. Itt vehettük szemügyre az ’56-os harkányi emlékművet, melyre egy koszorút helyeztünk, és a himnusz eléneklésével megtiszteltük és megemlékeztünk a rengeteg magyar diákról, akik kockára tették életüket azért, hogy Magyarország a mi hazánk maradjon, és nem más népek otthona. Egy szempillantás alatt Drávaszabolcson voltunk már, ahol egy gyönyörű sétahajó útnak lehettünk részesei. Mint megtudtuk, ez a hely is rendelkezik történelmi múlttal. Amikor az emberek menekültek a megszállás alól, megpróbáltak átkelni a határválasztó Dráván, annak ellenére, hogy a folyó elképesztő sodrással bír. A legtöbben matracokkal, összeszögelt tutajok vagy traktorgumikkal próbálkoztak átjutni Jugoszláviába több-kevesebb sikerrel. A hajóút során sokféle állatfajjal találkoztunk, a sirályoktól kezdve kormoránig bezárólag, és akkor a lélegzetelállító tájról még nem is beszéltem. A hajóút elején még kavicsos volt a partszakasz, mivel apály volt. Viszont ami ezután következett, azt mindenkinek látnia kell egyszer az életben. A homokos part, mint aranyló kristály a víz felszínén jelent meg. Személy szerint nekem, a napnak ez a része tetszett a legjobban. Drávaszabolcs után Siklós következett a megállók sorában. Mielőtt elfogyasztottuk volna az ebédet, megtekintettük az itteni absztrakt ’56-os emlékművet, majd a siklósi Malkocs bej pasa dzsámiját látogattuk meg. Az utolsó állomásunkra Magyaregregy közelébe, az északi Mecseken található Máré-várba tartottunk, egy pár száz méteres túra keretében. A dombon magasodó épület előtt egy sárkányt ábrázoló szobrot pillantottunk meg, ami teljes mértékben újrahasznosított kerékgumiból készült és Baráth Gábor alkotása. A várba belépve megtudtuk, hogy a földszint régen kb. 8 méterrel alattunk volt, és mi egy emeleten álltunk. A létesítmény egyik szobájában egy 90 éves férfi tapasztalatait hallhattuk az ’56-os eseményekről. Ezután a vár keletkezésébe és a középkori öröklődési kérdéseibe avattak be minket. Azt hiszem mindenki talált magának egy helyet, ahol otthon érezhette magát, és mélyebb betekintést nyert abba, hogy mit is jelent a forradalom és szabadságharc. A nap során a megye természeti szépségeit is megismertük, bár kincsei még sok újdonságot rejtenek számunkra. ” Dömölki András, Pécs 2-es csoport
” Történelem faktosként kifejezetten érdekes és egyben hasznos volt a mai nap. Az ‘56-os események fontos részét képezik a magyar történelemnek, emiatt nagyon jó volt, hogy egy teljes napot eltöltöttünk ennek a témának a jegyében. A nap folyamán megtudtuk, milyen sok helyszín kapcsolódik egymáshoz történelmileg, folyóktól kezdve a várakon át, egészen a mai emlékhelyekig. Számomra a legérdekesebb Máré vára volt, hiszen itt még sosem jártam, így az újdonság erejével bírtak számomra az ott lévő fegyverek és ruházatok, valamint maga a vár története, mely a legújabb kutatások szerint 1533-ig nyúlik vissza. Azért is gondolom, hogy ez egy remek helyszíne volt a mai kirándulásunknak, mivel minden vár saját történettel rendelkezik, amiket érdemes megismerni! Emlékezetes nap volt a mai, köszönöm az Alapítványnak!” Polgár Antónia Pécs 1-es csoport