Kreatív írás Szentesen

Kreatív írás Szentesen

“Egy rendkívüli tanévet zártunk egy rendkívüli táborral, ahol az írásé volt a főszerep. A szentesi Közösségi Ház hűvös falai között délelőttönként koponyabéli utazásokat tettünk, miközben a délutánokat inspirációvadászattal töltöttük: filmnézés, piknik a Kurca parton, olvasás-órák és múzeumlátogatás, de talán a legfelejthetetlenebb emlékek két rettentő bölcs személyhez köthetők:

Szerda délután Szabó Csabánál jártunk, aki a szentesi határban egy biokertet dédelget nyaranta, telente pedig visszahúzódik a műhelyébe, ahol a lelkületét veti hol papírra, hol installációkba. Egy kínai zöldtea-szertartás keretein belül mindenki batyuját megtömte a legfontosabb útravalóval: a tapasztalataival és elmélkedéseivel erről a végtelen dologról, amit ÉLETnek hívunk.

A táborzárást Bauer Barbara koronázta meg: lehetőségünk nyílt Zoom-on keresztül beszélgetni vele, és inspiráló szavaival és történeteivel mindenki fülében örökre elültette a bogarat: írni nemcsak lehet, hanem kell, szükséges is. Az ember élete történetek elmesélése. Számos regénye közül A fényfestő, A fekete rózsa, A leggazdagabb árva és a legújabb regénye, Most élsz címmel még sokáig utunkon fog kísérni – és innen, a virtuális térből (izgatottan integetve) kívánjuk a mielőbbi viszontlátást. 😊”  Járay Bianka, Pécs 2-es csoport, szekcióvezető, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, anglisztika szakos hallgató

A táborról készült képek a GALÉRIÁBAN tekinthetők meg.

 

Most pedig -a teljesség igénye nélkül- a tábor az igazi főszereplők szemszögéből: Jöjjenek az Írók!

1.nap

Verőfényes napsütéssel és több órás utazással a hátunk mögött értünk szállásunkra, a tiszta és rendezett szentesi Közösségi Házba. Rögvest egymás nyakába ugrottunk, nagyon hiányzott a társaság és az intenzív írás.

 

2.nap

Jegyzet: A csapatunk felsorakozott a fronton, megkezdtük a hadműveletet. Délre már minden közlegény legalább 3 alkotással büszkélkedhetett. Egy közeli étteremben ünnepeltük meg a sikeres missziót. A délutánt olvasó órával és filmnézéssel gazdagítottuk. Párszor sortüzet indítottunk és újabb sorok kerültek megírásra. A napot Kurca menti piknikezéssel zártuk, a hadellátmányról magunk gondoskodtunk.

 

3.nap

Elragadó a kert nagy jurtával,

Kedves, otthonos hangulatával.

Harmadik napunkon

Biokertet látogattunk.

 

Szentes mellett találtuk,

Minden mi ott van, organikus.

Szabó Csaba vendégül látott,

Minden szavát ittuk, lelkünk lángolt.

 

Mesélt az életéről, az életről,

Bízik hogy a jövő elérhető.

Teáztunk és verseltünk,

Kár, hogy eljöttünk végül.

Gelencsér Márton, Nagybajom 3-as csoport

Nagy örömömre szolgál, hogy külön írós táborunk lehet. Mint az összes kreatív írós programunk természetesen a szentesi táborunk is jó hangulatban telik. Nagyon hálás vagyok a szentesi mentoroknak és diákoknak, hogy befogadtak minket a Közösségi Házukba. A környezet rendkívül inspiráló, tökéletesen megfelel a táborunk tematikájának. Jó közösség lévén az írás mellett különböző programokat szervezünk. Személyes kedvenceim a társasjáték estek. A szórakozás mellett kiváló közösségformáló tevékenység. Többségük nem kevés kreativitást igényel, amiben kreatív íróként nincs hiányunk. Egyszerűen fantasztikus érzés egy ilyen közösségnek a részének lenni, ahol nagyon hasonlóak, de mégis különbözőek vagyunk. Mindenki beleadja a saját egyéniségét az írásaiba, ezért vagyunk így együtt egy nagy egység. Trixler Zsófia, Kaposvár 2- es csoport

 

Szentesi tábor 2021

 

Zengő méhek dalára ébredni

s az első sugarak táncára kelni

valami csodaszép álom

amiből felébredni a hét végén

olyan érzés, amit senkinek sem kívánok.

 

Minden reggel a fénylő égboltra tekintve,

a rózsák illatát beszippantva

a kertben ücsörögni együtt

és ihletet találni mindenütt.

 

Amikor a nap már az égbolt tetején jár,

tollunk karcolja a lapot

és a pázsitot a szél összekuszálja

amint mi mosolyogva írunk.

 

A sötétbe boruló fények

a Kurca partján a víztükrön cikáznak,

mi a parton ülve hallgatjuk

ahogy társaink felolvasnak egymásnak.

 

Az együtt töltött idő

aranyat érő kincs,

mit egyre ritkábban becsülünk meg,

de itt minden pillanat szelíd fénysugár

ahogy belső világunk lágy hangja

megtölti a terem mivoltát.

 

A tűz csendesen lobog,

miközben a bogrács rotyog

s a pattogó szikrák megvilágítják

az örömteli mosolyát,

mindannyiunk boldogságát.

 

A mélység sötétséget takar

de nálunk ez abszolút helytelen,

hisz a nyirkos pince falai,

a kártyák csattogásai,

felüdült légkört jelent.

 

De ennek is egyszer vége,

ahogy a Hold is feljön az égre

De mi elűzzük a baljós éjszakát.

mert a bennünk búvó fénysugár

megvilágítja a rémisztő képzeletünk hajnalát.

Pretz Jázmin, Kaposvár 2- es csoport

 

Egyszer volt, hol nem volt, a Dunától innen, s a Kurcán túl, szállt meg tizenkét messzi ismerős. Táborhelyükön ettek, aludtak, mesét mondtak és szavaltak egymásnak. Néha napján kártyára adták a fejüket vagy éppen a környék látnivalóit környékezték meg. Jurtákon át a bowling pályán keresztül, még a múzeumokat is bejárták. De jaj, minden jónak egyszer vége van. Nem maradhatott tovább egy helyen ez a tizenkettő. Azonban, még mielőtt végleg könnyes búcsút vettek volna egymástól, a félholddal megvilágított éjszakában még egy utolsó lakomát csaptak. Ekkor ígéretet tettek, hogy ha most utaik külön válnak, minden évben visszatérnek. Nem is tudja senki más mi esett meg ott, s mi esküt tettek egymásnak, viszont szavamnak hihettek, ez mind megesett. És honnan tudhatod, hogy nem csak ámítás az egész? Rajtam kívül még tudja tizenegy ugyanezt a mesét. Albert Laura, Pécs 1-es csoport