Madarak és fák napja

Madarak és fák napja

Madarak és fák napja – május 10.

„E jeles nap célja, hogy az ifjúságot megtanítsuk arra, mennyire fontos a természetvédelem. A világon ez már hagyomány, hiszen több, mint 100 éve emlékezünk rá. 1902-ben egy párizsi egyezmény a madarak védelme érdekében szólt, ez volt az előzménye az első Madarak és fák napjának megemlékezésére. Magyarországon először Chernel István ornitológus még ebben az évben meg is szervezte. Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által kiadott rendelet alapján, már az elemi iskolákban is megemlékeztek a napra “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben. Az iskolákban a tanítók előadást tartottak a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, a fák ültetésének jelentőségéről és ezt szembe állította azzal, mint ahogy a gyermek is növekszik, fejlődik. Az I. világháborúban elveszítette jelentőségét, a II. világháború és az államszocializmus évei alatt szinte feledésbe is merült, kisebb jelentőséggel bírt e jeles nap.

A Biblia is írja, hogy „Ültess fákat!”. A fa elejink gondolkodásában a szó legszorosabb értelmében központi helyet foglalt el. Az erdők, a mezők nem lehetnek meg madarak nélkül. Ha sétálunk és csendben vagyunk sokféle madárhangot, madáréneket különböztethetünk meg. A madarak lehetnek színesek, egyszerű színűek, lehetnek csendesek, hangosak vagy zajosak, de mindig szoros összhangban vannak a természettel és a fákkal. A madaraknak a fák védelmet és élelmet adnak, illetve odú és fészekrakó hely. Vannak madár fajok, amelyek a fák betegségeit gyógyítják. Ezt a harmonikus együttélést kell nekünk, embereknek is szem előtt tartani, megtanulni a természettől!” Simon Ramóna Fruzsina, Jászság 4-es csoport

A rajzokat készítette: Murzsa Amira Vanda és Károlyfi Anna Dorka, Jászság 4-es csoport

Mentovics Éva: A tavasz üzenete

Nézd, a kertek táncot járnak,
bokron, fákon virágfátylat
hintáztat a lenge szél.

Meggyfaágon, akácágon
szól a trilla, s madárkánon
köszönt, mikor felkeltél.

Gondozd a fát, nőjön nagyra,
mely gyümölcsöt, árnyat adva
teszi szebbé életed.

Fészket rejt majd lombos ága,
hol madár költ nemsokára,
s hallat zengő éneket.