Mesterdiplomát szereztem
16 év – 16 év alatt majdnem felnőtt lesz egy csecsemőből, az én Csányi Alapítványban eltöltött 16 évem alatt felnőtt vált egy kisgyerekből. 2009-ben, amikor a babzsákon ülve felvételiztem Jászberényben, nem is gondoltam arra, hogy az Alapítvány által kapott laptopon fogom megírni 2025-ben a köszönőcikkemet. 2009 óta sok víz lefolyt a Zagyván és még több a Dunán. Nem is tudom miért, így hirtelen az jutott most eszembe, hogy egyik szombat délután meglepetés program volt a közösségi házban és csoportokban hívtak be bennünket mit sem sejtve, hogy japán teadélutánt szervezett Ildi néni nekünk, azok voltak még a felhőtlen béke évek – minden tekintetben. Tudnék még egy csomó általános és középiskolás élményt felsorolni, amit a Csányi Alapítvány adott nekem a mentorok és önkéntesek szervezése által, de azok cikk formában mind-mind megtalálhatók ezen a honlapon, ha elég mélyre ássa magát az ember bele az archívumba. Illetve mások is megírták a köszönőbeszédjeikben, ebben biztos vagyok.
Most nagyon megszeretném köszönni, hogy az egyetemista éveim alatt, hogyan pátyolgatott, óvott engem az Alapítvány. Kezdve a lakhatással, ami nemcsak azt jelenti, hogy legyen a fejünk felett tető, köszönöm, hogy 4 évig a K9-ben lakhattam az “erkélyes lakásban”, pont abban a 4 évben jártam a McDaniel College-ra, ami szélesebb rálátást adott nekem a világra és arra is, hogy milyen utak állhatnak előttem. Amint felvettek a Filmművészetire, költöztünk is át az S10-be, ami egy teljesen új csányis generációval ismertetett meg engem. Úgy éreztem magam, mint egy híd a régi és a teljesen új között. Nagy segítség volt a lakhatás nekem és a családom számára is. Köszönöm, hogy a mesterszakon kapott tudásomat Török András tanár úr S10 Akadémián tartott kurzusain tovább mélyíthettem, maradandó élmények a színházi és a Budapest belvárosát körül sétáló kurzusokon.
Szóval a Filmművészeti. Először nagyon megijedtem, hogy az osztály 4 főből áll és én vagyok a legfiatalabb, mert azt hittem velem egykorúak lesznek, de aztán ennél jobban nem is sikerülhetett volna. Rengeteg élményben, tanulásban, forgatásban volt osztályrészem – szó szerint – betekintést kaptam olyan világokba, amiknek eddig csak a felszínét láttam és ha nincs ez a pár év sokkal szűklátókörűbb vagyok. Köszönöm az Alapítványnak, hogy ezekben az időkben rendszeresen juttatott nekem tanulmányi és szociális ösztöndíjat. Ez nagy segítség volt a nagyvárosban való túléléshez és, hogy csak a tanulmányaimra tudjak koncentrálni. Ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen nemrég kaptam kézhez a mesterdiplomámat, amihez nemcsak szakdolgozatot kellett írni, hanem diplomafilmet is készíteni, amivel nagyon elégedett vagyok. A diplomamunkám sem sikerült volna ilyen fantasztikusan, ha csányis társaim – Varga Nadin és Szereceán Tihamér – nem adták volna hozzá saját alkotó mivoltukat, amit szintén nagyon köszönök, hiszen a kapcsolati tőke az a másik hatalmas ajándéka az Alapítványnak. A közösség ereje itt nemcsak egy szófordulat, hanem minden nap megélt valóság. A diplomaátadó ünnepség az Uránia díszes nagytermében volt megtartva, ami csodás hangulatot teremtett az eseménynek. Nagyon hálás vagyok még egyszer a Csányi Alapítványnak, hogy fogta végig a kezem, először még nagyon szorosan, aztán egyre lazábban, ahogyan felnőtté váltam. Ahol lehetőségem van rá mindig elmondom, hogy kik és hogyan támogattak engem és néznek is, hogy erről még nem halottak.
Külön meg szeretném köszönni a sok-sok támogatást alapítóinknak: Csányi Sándor Elnök úrnak és feleségének Csányi Erika néninek, hogy innen a Jászságból ilyen nagy utat tehettem meg, és megvalósíthattam az álmaimat!
Vig Dávid, Jászság 3-as csoport
