Osztály vigyázz, figyelj és beszélj!

Osztály vigyázz, figyelj és beszélj!

A Kaposvári Közösségi Ház csoportjai – a legkisebbek kivételével – február 23-án színházi előadáson vettek részt a Csiky Gergely Színházban. A teátrumban először került megrendezésre olyan darab, amelybe a nézők menet közben is beleszólhatnak és elmondhatják a véleményüket a cselekmény alakulásáról. Az előadás alatt és után is lehetőség van az együttgondolkodásra és beszélgetésre. Egy rendhagyó darabot láttunk együtt. Fándly Csaba, a rendező a színészekkel a kamaszkor problémáit bemutató, interaktív előadást hozott létre, amely nem csak kamaszoknak, de bárkinek tanulságos és izgalmas kérdésköröket mutatott be. Hiszen mindannyiunknak vannak emlékei vagy friss tapasztalatai az iskolákban zajló életről.  A darab szerzője Gombos Péter, akit a mindennapjainkból jól ismerünk, hiszen fejlesztőtanárunk.

„A szombati színházlátogatásunkban szinte semmi sem a megszokott módon történt: először is szinte csak mi, kaposvári alapítványi tagok, és szüleink tettük ki a nézősereget.  Másodszor az előadás a mi szavazásunkkal kezdődött. Mivel a darab címéből könnyen rájöhetünk, miről is szól a darab – Osztály vigyázz! – nem volt nehéz belehelyezkednünk abba szerepbe, hogy megszavazzuk, ki mondja a tanévnyitón majd a verset. Harmadszor pedig az is más volt, hogy egy kisebb teremben, úgy nevezett stúdió színpadon rendezték meg az előadást. Négy főszereplő iskolai életét követhettük, és nagyon kellett figyelnünk, mert az eseményeket nem egymás utániságban láttuk, hanem kicsi részletekből állt össze a történet. Nekem nagyon tetszett, izgalmas volt.” Dausek Nándor, Kaposvár 2

 

„Négy ember nagyon megindító sorsának lehettünk tanúi. Érdekes és tanulságos előadás volt. Különleges volt nekem, hogy az előadás közben is és a végén is volt beszélgetés, ahol minket nézőket kérdeztek meg arról, mit gondolunk. Ilyenen én még nem voltam.” Antal Dominik, Kaposvár 2

„ Sokat hallottam erről a családias, színházi műfajról, de sajnos eddig ilyenen nem volt módom részt venni. Az pedig még többet jelentett, hogy gyermekemmel együtt láthattam, s utána hazafelé is sokat tudtunk a látottakról beszélgetni.” Dausekné Récsei Mónika