Sok kicsi sokra megy – Kupakgyűjtés

Sok kicsi sokra megy – Kupakgyűjtés

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya)

„Ezzel a mottóval csatlakozott két évvel ezelőtt a Jászberényi Közösségi Ház – a Jászsági Fiatalok Önkéntes Csapat Egyesületének kupakgyűjtő akciójához. Folyamatosan lehet leadni nálunk is a műanyag kupakokat, amelyeket aztán a jászapáti telephelyre szállítanak. Tóth D. Csaba egyesület vezetővel egyeztetve – idén először a pakolásban is segítettünk, hiszen a kupakok legtöbbször kis zsákokban, szatyrokban érkeznek, amiket aztán hatalmas bigbag zsákokba kell átrakni. Április 26-án egy nagyobb szállítmány érkezett az egyik jászsági vállalkozástól. Az akcióról itt láthatunk egy kis összefoglalót: https://www.youtube.com/watch?v=xZQ0buVhgO4  A jó hangulatú délutánon 4 és fél bigbag zsákot töltöttünk meg – összesen 1285 kg kupakkal. A Jászság 4-es csoportjának jászapáti tagjai szívesen segítettek és felajánlották, hogy legközelebb is örömmel jönnének. Voltak vicces és kedves pillanatok is, például amikor az egyik kibontott zsákból egy szív alakú papír bukkant elő, amelyre a „Jó egészséget!” mondat volt írva. Illetve amikor az egyre magasabb bigbag zsákok mellé egyre több raklapot kellett raknunk, hogy felérjük.

A legtöbb eseményünknél törekszem arra, hogy több hozadéka is legyen a dolgoknak. Így ezzel a kupak pakolással egy közösségépítő pályázaton is indulni fogunk, melyet 3-18 éves gyerekek számára írtak ki. A pályázat célja: a segítség fontossága és felemelő ereje, illetve hogy a fiataloknál is erősítsük az összefogás, a segítségnyújtás, a másokért való felelősség vállalás fontosságát. Nevezni önkéntes tevékenységgel lehet. A pályázatra május 12-ig lehet jelentkezni, részletek itt olvashatók: https://palyazat.azutaboldogsaghoz.hu/

Célunk, hogy a segítségnyújtás természetessé váljon a fiatalok számára, illetve folyamatos legyen a kapcsolat azokkal az egyesületekkel, személyekkel, akikkel kapcsolatban állunk.” Hábenciusné Balla Andrea, mentor

Az Egyesület 13 évvel ezelőtt alakult egy szomorú esemény hatására. Tóth D. Csaba és csapata történetét az egyik tag írásából ismerhetjük meg:

2008-ban megszületett egy kislány itt a Jászságban. Noéminek hívták. Egészséges, gyönyörű kisbabaként jött a világra, ám alig pár hónapos volt, mikor rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Sajnos az állapota rohamosan súlyosbodni kezdett, mikor további áttéteket találtak nála az orvosok. Bekerült a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikára, ahol hónapokig kezelték, ám a szakszerű ápolás ellenére sem tudtak rajta segíteni. A kis Noémi 11 hónapos korában elköltözött az angyalokhoz. Csaba közeli ismerőse volt a családnak, a klinikán is meglátogatta őket. Akkor járt ott életében először, de már ekkor tudatosult benne egy olyan érzés, ami az egész addigi életét teljesen megváltoztatta. És ez az érzés csak erősödött, mikor a kislányt elveszítették. A tehetetlenség érzését lassan kezdte felváltani egy tenni akarás, ami azzal kezdődött, hogy néhány közeli baráttal elkezdtek szórólapokat nyomtatni az akkor még működő VIVA TV telefonos adománygyűjtési akcióját segítve, amivel a klinikát támogatták. Néhány kis szatyornyi tárgyi adomány is összegyűlt, amit nagy örömmel vittek be és adtak le a portán, és saját pénzből édességeket is vásároltak a bent gyógyuló gyerekeknek. A tenni akarás ezután mindig egyre erősebb lett, így folytatása is lett a dolognak. Innentől kezdve már minden év decemberében, egyre nagyobb csomagokkal érkeztek, megismerkedtek a főnővérrel, aki nagyon nagy szeretettel fogadta őket. Eleinte csak ketten, majd hárman mentek, éveken keresztül, buszra felpakolva az ajándékokat. 2012-ben jutottak el addig, hogy már buszon nem tudtak szállítani, így személyautót kellett igénybe venni. Egy évvel később pedig már az is kevés volt. Ekkor már 7 tagra bővülve próbáltak összefogni és megcélozni a környező jászsági településeket is, hátha lenne még máshol is olyan fiatal, aki a saját települését képviselve csatlakozna hozzájuk. A próbálkozás sikerrel járt és hamarosan már 4 településen folyt a tárgyi adománygyűjtés.

Az igazi nagy áttörést a 2014-es év hozta, amikor olyan hirtelen elkezdett terjedni ez a megmozdulás, hogy a 7 tagból 30 lett, a 4 településből pedig 10. Két fő központunk lett, Jászapátin és Jászfényszarun, az adományokat pedig már 3-4 furgonnal szállítottuk ki. Hatalmas boldogság töltötte el mind a régi, mind pedig az újonnan belépő tagokat egy-egy adományátadáskor. Akkora adrenalint és szeretetbombát érez ilyenkor az ember a lelkében, hogy ki tudna futni a világból. Következő évben már a jelenlegi nevünkön folytattuk és már nemcsak karácsonyra, hanem gyereknapra is szerveztünk gyűjtéseket. Rengeteg játék, iskolai-óvodai eszközök, ruhák, tisztálkodási szerek érkeztek hozzánk, amiket egyre több rászoruló intézménynek tudtunk eljuttatni. Ekkor kezdtünk foglalkozni a műanyagkupak – gyűjtéssel is, ami azóta is töretlenül működik, kiegészülve az alumíniumdoboz átvétellel is. Jelenleg 40 aktív taggal dolgozunk 13 jászsági települést bevonva és egyesületté alakulva próbálunk még több helyre eljutni, még több beteg kisgyermek mindennapjaiba egy kis vidámságot vinni. De ami a gyerekeken és a közös célokon kívül életben tartja ezt a közösséget, az az adományozóink bizalma és segítsége felénk. Mert mi hiába vagyunk, ha ők nincsenek. Nagyon hálásak vagyunk minden segítőnknek, akik megtisztelnek a bizalmukkal bennünket. Az egyik célunk jelenleg: a Jászság minden településén felállítani egy-egy kupakgyűjtő szívet.

Évente 5-6 tonnányi kupakot tudunk gyűjteni, amit egy jászapáti telephelyen vesznek át. A jászságban és azon kívül is rengeteg vendéglátóhely, iskolák, óvodák, strandok, közintézmények segítik a munkánkat gyűjtőpontot biztosítva a kupakoknak. A működési költségekhez önkormányzati támogatást kapunk, valamint a tagok saját költségükön is kiveszik a részüket a munkálatokban. Diákokat is tudunk alkalmazni, a kötelező 50 óra közösségi munka leigazolásával. Bízunk benne, hogy a Csányi Alapítvány jászsági tagjaiból is csatlakoznak hozzánk néhányan, mert jónak lenni jó…