Történelmi és honismereti tábor Délvidéken
Kezdetét vette a Nagybajom 2-es és Jászberény 3-as csoport történelmi tábora Délvidéken.
Az első napokat Belgrádban töltjük, amikor megismerkedhetünk a várossal, a Kalemegdáni-erőddel (Nándorfehérvári vár), majd a Nicola Tesla Múzeumba is ellátogatunk. A Duna mellett fekvő Galambóci várhoz is elutazunk, ahol megismerhetjük a környék legendáit és történelmi érdekességeit. A hét második felében Eszéken szállunk meg, amikor is Vukováron a Hadtörteneti Múzeum, a természetvédelmi terület Kopácson és Újvidék város történelmi központjában található látnivalók lesznek a programjaink.
Koteczki István idegenvezető kalauzol végig minket és ismerteti meg velünk Délvidéket és csatlakozott hozzánk Bagoly Tamás az OTP Travel Utazási Irodától is, akinek köszönjük, hogy segíti utunkat.
Hétfő:
„Az idei év nagy megmérettetése, az érettségi után újból találkozhatott a két csoport. Hatalmas öröm volt látni egymást ennyi idő után. Már a buszút alatt megkezdődtek a beszámolók, kivel mi történt az elmúlt időszakban. A hosszú utazás kipihenése után másnap, hétfőn elindultunk a város felfedezésére. Ahogy haladtunk a belváros irányába, az idegenvezetőnk Belgrád érdekességeit ismertette velünk.
Első helyszínünk a Kalemegdan erőd volt, ahol megismertük történelmi jelentőségét. Belgrád egyik legismertebb történelmi helyszíne, amely a Száva és a Duna találkozásánál fekszik. A stratégiai fontosságú erőd a történelem során számos nép kezén megfordult, köztük a magyarokén is. Egykori neve Nándorfehérvár volt, és Hunyadi vezetésével a magyar seregek sikeresen megvédték a várat az ostromló II. Mehmed szultán hatalmas török haderejével szemben. Ez a győzelem nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát megóvta egy időre az oszmán terjeszkedéstől. A diadal emlékére rendelte el a pápa a déli harangszót, amelyet ma is sok helyen harangoznak, Hunyadi hőstettére emlékezve.
Az erőd területén megtekintettük a Ružica templomot, amely a történelem során többször elpusztult és újjáépült, a mai formáját 1925-ben nyerte el a világháborús károk után. Különlegessége a harangcsarnok: a mennyezetről lógó csillárok lövedékhüvelyekből, kardokból készültek, ezzel szimbolizálva a háború borzalmait és a béke reményét.
Ezután tömegközlekedéssel indultunk tovább a következő helyszínre. Az utazás során ízelítőt kaptunk a városi élet mindennapjaiból is. Többünket is elgondolkodtatott, hogy hamarosan mi is, ha nem is Szerbiában, de egy nagyvárosban fogunk élni, ahol a buszozás, villamosozás a napjaink kulcsfontosságú részét fogja képezni.
Lassan meg is érkeztünk a Nicola Tesla Múzeumhoz, ahol egy kisfilm segítségével megismertük Tesla életét. Ezt követően látványos kísérleteket tekinthettünk meg, sőt, némelyikben részt is vehettünk. A múzeum interaktív részeinek köszönhetően számos új ismerettel gazdagodhattunk. Vacsora után a vállalkozó kedvűek egy esti sétán vettek részt, amely során közelebbről is megismerhették Belgrád építészeti sokszínűségét.” Tamasi Tilda, Jászság 3-as csoport
Kedd:
„Kedden ismét felkerekedtünk, utunk Galambóc várába vezetett. A festői tájon, a Duna partján fekvő erődítményben remek néhány órát tölthettünk el. Galambóc leghíresebb sikeres ostroma Kinizsi Pál nevéhez fűződik, így a nap során mi is visszautazhattunk egészen a 15. századig. A kiállítás során megismerkedhettünk a csata menetével, a vár felépítésével, sőt, még a Dunába ívelő, a víz által ellepett bástyákat is megnézhettük. Idegenvezetőnk mesélt nekünk a vár történetéről és a felújítás időszakáról. A történelmi várat körülvevő modern élményközpont egyre népszerűbb a turisták körében, ezt mutatja az útravalónak kapott kulcsmondat a várat bemutató kisfilmből: „Minden boldog vég valami új kezdete!”
A Galambóci vár a Vaskapu-szoros bejáratánál található, mely a Duna legszűkebb és legmélyebb szakasza a Vaskapu régióban, ahol a táj egyszerűen gyönyörű volt. A hazafelé vezető úton kis kitérőt tettünk, ugyanis ebédidő következett. Megkóstolhattuk a helyi specialitást, a csevapot, mely főleg a Balkán-félszigeten népszerű. Darált húsból, fűszerekkel és hagymával készül, jellegzetes, enyhén füstös íze vanÍgy hát ennek örömére a szállásra való visszatérés után a csoporttal ellátogattunk Belgrád egyik szabadstrandjára, ahol fürdési lehetőség, röplabda és kis feltöltődés várt ránk. Ismét egy kalandokkal teli napot tudhatunk magunk mögött. Köszönjük az élményt!” Vajda Milán, Nagybajom 2-es csoport
Szerda:
„Szinte még a nap is ébredezett, amikor már úton voltunk. Egy újabb nap, ami nem csak helyeket, hanem történeteket is tartogatott. Ahogy a busz csendesen haladott előre, valami furcsa előérzetünk támadt: ma nem csupán városokat, hanem korszakokat is átlépünk majd.
Első megállónk Novi Sad, azaz Újvidék volt – Szerbia második legnagyobb városa, amely meglepően ismerősnek tűnt. Talán a Duna miatt, talán a levegőben fel-felbukkanó magyar szó miatt, vagy csak mert a város hangulata úgy viselkedett, mintha Szeged régi, kissé különc unokatestvére lenne.
A Péterváradi vár, ahová utunk vezetett, nemcsak egy épület volt, hanem élő emlékmű. Masszív kövei között sétálva az az érzésünk támadt, hogy figyel bennünket. Nem véletlenül nevezik a helyet a Duna Gibraltárjának: stratégiai erődjei és kilátása olyan erőt sugároznak, amit nehéz szavakba önteni. Fentről a Duna komoran, de békésen folyt alattunk, mintha mesélni akarna, csak túl mély a hangja ahhoz, hogy megértsük.
Miután búcsút vettünk Újvidéktől, Horvátország felé, Eszékre indultunk tovább. A táj lassan, szinte észrevétlenül váltott: új ország, új város, de ugyanaz a belső csend és kíváncsiság kísért bennünket. Este, a Dráva partján sétálva, a nap utolsó fényeiben beszélgettünk, és néha csak hallgattunk. Nem volt szükség térképre vagy útmutatásra. Csak léptünk, és a folyó vitte magával az aznapi gondolatokat.
Nem volt sok történés, de volt jelenlét. Volt egy érzés, hogy amit most látunk és érzünk, az nem ismételhető meg. Azt éreztük, hogy a múlt nem csak ott van a könyvekben, hanem a víz tükrében, a kövek réseiben, vagy egy elsuttogott mondatban egy part menti sétán.” Pege Gyula, Jászság 3-as csoport
Csütörtök:
„A mai napra tervezett délelőtti programunkat sajnos át kellett helyeznünk délutánra a kedvezőtlen időjárás miatt. A reggeli esőzések és a borongós idő nem tették lehetővé, hogy biztonságosan és zavartalanul töltsük el az időt a szabadban. Délután azonban szerencsére javult az idő, így 14 órától ellátogattunk a festői szépségű Kopácsi-rétre, a Duna–Dráva Nemzeti Park egyik legkülönlegesebb és leggazdagabb vizes élőhelyére. A program egy rövid, de nagyon informatív ismertetővel kezdődött, amelyet a nemzeti park egyik munkatársa tartott. Az előadás során megismerkedtünk a terület történetével, különleges ökológiai jelentőségével, valamint az itt élő fajokkal is. Ezt követően került sor a hajókirándulásra, amely során testközelből csodálhattuk meg a rét lenyűgöző élővilágát és nyugodt vízi tájait. A nádasok és holtágak mentén gyakran felbukkanó kócsagokat, szürke gémeket, rétisasokat láthattunk. A jókedv végigkísérte az utat, mindenki felszabadultan élvezte a természet közelségét és egymás társaságát. A közös élmény nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem közelebb is hozott bennünket egymáshoz. Reméljük, hogy a következő alkalommal már az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk, és a programot a tervek szerint tudjuk megvalósítani! ” Varga Orsolya Jászság 3-as csoport, Horváth Anna (kismentor) Jászság 1-es csoport
Péntek:
„A mai napunkat az Eszéktől 36 kilométerre fekvő Szerémségben kezdtük. Régóta szerettem volna már eljutni ide, hiszen a nagyszüleim sok időt töltöttek Vukováron családi barátoknál. A délelőttöt a vukovári történelmi emlékhelyen kezdtük, ahol a csapat nagy része a harci járműveket nem csak megnézhette, de akár bele is mászhatott és átélhette, milyen egy ilyen eszközben létezni. Majd folytattuk utunkat a víztoronyhoz, mely nagyon megdöbbentő volt, egyszerre szimbolizálta a háború veszteségeit és áldozatait és az elért célt, mikor a kilátásban gyönyörködhettünk a tetőteraszon egy hatalmas horvát zászló mellett. A közeli temetőben elhelyeztünk egy virágcsokrot emléket állítva ezzel azoknak, akik a 87 napig tartó ostrom alatt az életüket vesztették. Az ostrom 1991 augusztusában vette kezdetét a Jugoszláv Néphadsereg és a horvát csapatok között. Kiváltó oka a Jugoszlávia felbomlásához vezető nacionalista politika, melyet Slobodan Milošević és Franjo Tuďman horvát elnök folytatott. Ez 1991-ben a horvátországi szerbek fegyveres felkeléséhez vezetett, melyet a szerb kormány és paramilitáris csoportok is támogattak. 1991 májusában Szlavónia kelet-horvátországi tartományban konfliktusra került sor. Augusztusban a JNA támadást indított Kelet-Szlavónia horvát ellenőrzés alatti részei, köztük Vukovár ellen. A város ostroma hivatalosan 1991. augusztus 25-én kezdődött meg. Ez volt abban az időben Európa legpusztítóbb és leghosszabb csatája, és a második világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amelyet teljesen leromboltak. A csata során a vukovári víztorony is erősen megrongálódott, ami 2010-ben a konfliktus jelképévé vált, ezért megőrizték ilyen állapotban. A hely ma múzeumként üzemel. Amikor a város 1991. november 18-án elesett, a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és legalább 31 000 polgári lakost deportáltak a városból és környékéről. A háborús veszteségeket 4000 és 5000 fő köré becsülik, Vukovár lakosságának 60%-t vesztette el. A város kézre került, és egészen 1995-ig a Krajinai Szerb Köztársaság tagja volt. Az élménydús napot és magát a tábort végül az Aquapark Bizovacban zártuk, ahol kedvünkre úszhattunk, hűsölhettünk a medencékben.
Így ezt a kalandos hetet boldogan és sok új információval zárja a Nagybajom 2-es és a Jászság 3-as csoportja. Köszönjük mentorainknak és az Alapítványnak ezt a csodás hetet!” Szalai Boglárka Nagybajom 2-es csoport
További képek a Galériában láthatók!