Fellépés a MOM-ban
Megkezdődött a Snétberger Zenei Tehetségközpont 5. évfolyamának tavaszi és egyben záró kurzusa.
Március 12-én Budapestről indultunk együtt Felsőörsre a többi diáktársammal, hogy ismét gazdagítsuk tudásunkat és felkészüljünk a tavaszi „nagy” zárókoncertre. 3 héten keresztül aktívan zajlottak az órák, a zenekari gyakorlatok, valamint az egyéni főtárgy órák. Korábban is részt vettem már a központ kurzusain, kisebb kihagyással újra nekivágtam szeptemberben és olyan tanároktól tanulhattam, mint Snétberger Ferenc Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szintó származású magyar gitárművész a központ alapítója, Szőke Nikoletta (ő készítette el a frizurámat, a MOM-ban való fellépésünkkor 🙂 Montreux-i Jazz Verseny 1. helyezettje, Junior Príma-díjas jazzénekes, a magyar jazz dívája, és még sorolhatnám a zenész szakma nagyjait. Emellett külön öröm számomra, hogy társaimmal való „együtt zenéléseim” után is sok új dolgot tanultam, valamint én is átadhattam a már birtokomban lévő tudást.
A tábor végén, mint ahogy az lenni szokott házi zárókoncertet tartottunk, ahol megmutathattuk szüleinknek, barátainknak, a tanároknak, Feri bácsinak, hogy a 3 hét alatt mit tanultunk, mivel készültünk. 38 zenekari és klasszikus zenei formáció lépett fel ezen a koncerten. Minden évben van egy „nagy” zárókoncert, ahol a legjobbak közül is a legjobb produkciókat választja ki Feri bácsi illetve valamennyi tanárunkkal együtt. Idén a MOM Kulturális Központ adott helyet. Az én formációm is kapott lehetőséget arra, hogy játszhat a MOM-ban, ami számomra, számunkra óriási megtiszteltetés és öröm volt, még most is alig hiszem el. A formáció további tagjai: Farkas Zsolt (zongora), Szajkó Adrián (nagybőgő), Toni Snétberger (dob), akikkel saját számot játszottunk, ezt Farkas Zsoltival közösen szereztünk, a címe pedig: Song for a dream.
A koncert után számtalan visszajelzést kaptam számomra ismeretlen emberektől is, ami minden esetben pozitív, illetve építő jellegű volt. Újból találkozhattam Áder Jánossal Köztársasági Elnök Úrral is, aki ugyancsak gratulált és legnagyobb meglepetésemre megemlítette, hogy emlékszik rám a Csányi Band fellépéséről, ami a Csányi Alapítvány tavalyi 10. jubileumi Életút Napján volt.
Bátran mondhatom, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt ez a lehetőség, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy alig 20 évesen eljutott egy ilyen helyre. Remélem, hogy ez az álom folytatódik.
Kalla Andrea, Jászság 2. csoport