A jelnyelvvel ismerkedtünk
„Január 23-án délelőtt a szokásos informatika foglalkozással indult a nap a Jászság 4-es csoportnak, ahol a gyerekek megismerhették a Word dokumentum szerkesztését, formázását, e-mailbe történő csatolását. Ezen kívül hasznos trükköket és a weboldalak helyes használatát is megmutatta Zeke Lajos fejlesztő tanár, hiszen mindezek tudatos használata elengedhetetlen a projektnapokon és az iskolai feladatokhoz egyaránt. Ezt követően ebédünket egy lelkes önkéntes segítségével készítettük el, aki délután a jelnyelvet ismertette meg velünk.
Lollok Andrea a jászberényi Városi Könyvtárban dolgozik gyűjteményszervező és feldolgozó könyvtárosként. Andival már találkoztunk, amikor egy rendhagyó könyvtártúrán körbe vezetett bennünket a munkahelyén. Most ő jött el hozzánk és elmesélte nekünk, hogy miért ismerkedett meg a jelnyelvvel. Andi szájpadhasadékkal született, ezért beszéde kissé nehezen érthető és emellett hallása is korlátozott. Megmutatta nekünk a nagyothalló készülékét, annak működését, elmondta, hogy mi a különbség a siket és süket szó között. Beszélt nekünk a jelnyelv szépségéről, logikusságáról, illetve arról, hogy mennyire fontos a hallássérültek számára a gesztikuláció, a mimika, a szájról olvasás. Megtudtuk, hogy a magyar jelnyelv napja november 9-én van és hogy 2021. július 1-től – Európában elsőként – hazánkban lehet majd magyar jelnyelvből államilag elismert nyelvvizsgát tenni. A jelnyelv a vizuális kódrendszerek egyik legfejlettebb formája, amelyet főként a siketek és nagyothallók használnak. A jelnyelvnek sajátos hangtana, alaktana és mondattana van, valamint az adott nyelv sajátosságai jellemezik – ugyanúgy mint a tájszólásnál – itt is vannak régiónként, térségenként eltérő jelelések. Minden országnak van egy sajátos jelnyelve, tehát a siketek nem ugyanazt a jelnyelvet használják más országban, mint Magyarországon.
Andi egy jelnyelv kártya segítségével megmutatott nekünk néhány kifejezést, majd sorba ültünk egymásnak háttal és Andi eljelelt egy mondatot a sor elején ülőnek, amit tovább kellett adni. Vicces volt látni, hogy a végén egészen más kerekedett ki, mint amit elején útnak indítottunk. Vendégünk „elénekelte” jelnyelven Demjén Ferenc Kell még egy szó című dalát, illetve megnéztük közösen a szegedi Siketek Általános Iskolája tanulóinak előadásában is, mely itt megtekinthető. Beszéltünk még más fogyatékkal élők életéről és az elfogadásról is a csoporttal. Andi beszélt nekünk arról is, hogy miért választotta a könyvtáros szakot és milyen tanulmányok szükségesek ehhez a hivatáshoz. Köszönjük Lollok Andreának a minden szempontból érdekes napot!
Ezt követően Domján Letícia a 4-es csoport tagja tartott nekünk könyvajánlót, ahol elmondta, hogy gyakran olvas ifjúsági könyveket, amelyeket jó szívvel ajánlott társainak is, hiszen számára felüdülést jelent, amikor egy-egy történet életre kel előtte. Leti választékos szókincsén is érezhető, hogy sokat olvas. A ma ajánlott könyv: P. Klement Edina Emma és Bekka című lányregénye, amelyet már kölcsön is adott az egyik kis-mentornak. A nap végén elindítottunk egy olvasási kihívást, melynek során egy héten keresztül kell különböző helyzetekben olvasni 10-10 percet. Például: pizsamában, esőben, ebéd előtt, a hét utolsó napján stb. Aki teljesíti az összes kihívást, apró ajándékban részesül a következő héten. Tartalmas napunk volt ismét.” Hábenciusné Balla Andrea, mentor
„Szombaton a 4-es csoport bepótolta a legutóbb elmaradt jelnyelv előadást és nagyon örültem, amikor azt mondták, hogy én is csatlakozhatok hozzájuk. Engem valamiért mindig is érdekelt a jelnyelv, és most volt egy hatalmas lehetőségem, hogy beleláthassak az ő kis életükbe. Kicsit féltem, hogy hogy fog menni a kommunikáció, de minden nehézséget leküzdöttünk, ezért könnyedén tudtunk beszélgetni Lollok Andi nénivel. Elmesélte nekünk, hogy milyen nehéz is ezzel a fogyatékossággal együtt élni és szerintem sokak szeméből egy-egy könnycsepp is kicsordult.” Juhász-Aba Nikolett, Jászság 2-es csoport
További képek a Galériában láthatók!