Az utolsó szegedi napok
Közel a búcsú pillanata.
Február 12-én megtartottam a bemutatkozó előadásomat a másik két szegedi csoportnak is. Szerintem ezek is kiválóan sikerültek. A gyerekek az órán érdeklődtek, sokat kérdeztek és meglepően sokat tudtak Brazíliáról. A nap folyamán egy telefonos interjúra is sor került, melynek folyamán az ittlétemről, valamint az Alapítványnál végzett önkéntes munkámról, és benyomásaimról érdeklődtek. Ez számomra is új tapasztalat volt, de nagyon hasznosnak bizonyult. Jó volt veletek.
Február 11-én leutaztam Kaposvárra a három szegedi mentorral a havi mentori értekezletre, ahol újra találkoztam a többi mentorral Mohácsról és Pécsről (Erikával, Gergővel, Lucával, Edinával és Andival) Az Alapítvány többi dolgozóját is megismerhettem, akikhez eddig még nem volt szerencsém. Találkoztam még Ádámmal, aki önkéntes és gyakornoki munkát végez az Alapítványnál, Klementinával, a kaposvári csoport egyik tagjával és barátnőjével, Fatimával. Nagyon kellemes napot tölthettünk el együtt. Sokat sétáltunk a városban, beszélgettünk és elmentünk édességet is enni, mivel ma volt Klemi születésnapja.
Február 10-én megtartottam az első bemutatkozó órámat és elmondhatom, hogy nagyszerű időtöltésben volt részem a gyerekekkel. Óra előtt Dénessel és a csoport mentorával fociztunk is kicsit. Megtapasztaltam, hogy nagyon szeretik a focit és minden brazil focista nevét ismerik. A prezentáció során nagyon érdeklődőek voltak a gyerekek, kérdeztek és válaszoltak is a kérdéseimre. A legkisebb csoport kicsit szégyenlős, de nagyon aranyos volt. Ahogy a többi házban, itt is megkóstoltattam a gyerekekkel a brigadeirot és a citromhabot (hagyományos brazil édességek) Mindenkinek nagyon ízlett (különösen Tominak, aki még a receptet is elkérte) A nap végén én is besegítettem hazavinni a gyerekeket. Már nagyon várom, hogy újra találkozhassam velük Szombaton.
Február 9-én reggel bevásárolni mentünk, hiszen a holnap angol órán Brazília bemutatása mellett egy kis meglepetés édességgel is készülök a gyerekeknek. Délután elkísértem a legfiatalabb csoportot az informatika vizsgájukra, ami nagyon jó alkalom volt arra, hogy találkozzak azokkal a gyerekekkel is, akikkel eddig nem volt alkalmam. Annak ellenére, hogy szégyenlősek, nagyon aranyosak. Ezután az idősebb csoporttal mentem el a Móra Ferenc Múzeumba egy kiállítást megtekinteni. Megnéztük a régi magyar pénzérméket, a Kis Herceget és az Afrika kiállítást. Hihetetlen volt!!! Kivéve azt a pillanatot, amikor a hangszóróból a leopárd élethű hangja megijesztett videózás közben. Örültem ennek a lehetőségnek, hiszen még többet tudtam beszélgetni a gyerekekkel és már egyre többet tudok róluk: mit sportolnak, milyen más nyelveket beszélnek.
Február 8-án délelőtt egy városnézéssel indult a hétfő. Várakozásaimnak megfelelően nagyon szépnek bizonyult. Szeged nagyon bájos város, ahogy Mohács, Pécs és Budapest is. Végigsétáltunk a Tisza parton, a kora tavaszi táj igazán szép volt. (Megtudtam, hogy pár évvel ezelőtt milyen magasan volt a folyó vize, ami majdnem elöntötte a várost.) Megnéztük a dómot, a szerb templomot, a zsinagógát, az Anna-kúti termál kutat valamint az egyetem épületét és annak néhány karát. Nagyon tetszik a város építészete! Délután a szegedi 2-es csoporttal ellátogattunk a szegedi Tudáskapuba. Itt rengeteg preparált állatot, szöveteket és preparált szerveket láthattunk, az utóbbiakat mikroszkóp alatt is megfigyelhettük, ami nagyon érdekes volt. A gyerekek is igen segítőkészek voltak, segítettek megérteni mindent, ami magyarul volt és fordították a magyarul elhangzottakat. A nap zárásaként elmentünk kebabot vacsorázni.
Február 7-én találkoztam a többi mentorral (Piroskával és Péterrel) és a gyerekek egy részével. Nagyon kedvesek voltak, és az angoljuk kiváló. Közülük néhányan spanyolt is tanulnak, szóval beszéltünk is pár mondatot spanyolul :-). Ezt követően Budapestre mentünk, hogy megnézzünk egy kiállítást az űrről. Lenyűgöző. Nagyon érdekes volt látni az első rakéták, űrállomások másolatait, valamint űrruhákat és megtudni azt, hogy hogyan működnek a dolgok amott az űrben. Például, hogy milyen ételt esznek, vagy hogyan használják a mosdót. Még van pár napom Szegeden, de biztos vagyok benne, hogy jó időtöltésben lesz részem itt 🙂
Február 6-án Mohácson voltam a Busó fesztiválon, ami vicces és lenyűgöző volt, mivel tudtam találkozni néhány gyerekkel és a mentoraikkal Mohácsról. Ezután Zoli, a mentor felvett engem Mohácson, majd megérkeztünk Szegedre az este folyamán.
Bianca Frota Torres, AIESEC önkéntes Brazíliából