Hat hét Magyarországon
Április 5-én elérkezik az idő, hogy búcsút vegyek az Alapítványtól és haza utazzak Németországba.
Mielőtt ide jöttem nem voltak különösebb elvárásaim, hiszen először veszek részt külföldi gyakorlaton, ezért inkább kíváncsi voltam arra is, hogy milyen is lesz. Megérkezésem után az első szembetűnő dolog az volt, hogy az itt használt nyelv anyanyelvemtől teljesen eltérő és tudatosult bennem, hogy az itt tartózkodásom rövid ideje alatt nem leszek képes megtanulni a nyelvet. Így mindig szükségem volt valakire, aki fordítja, azt, hogy éppen mi történik. Nagy boldogsággal tölt el, hogy megismerhettem a Csányi Alapítványt, a magyar nyelvet, az ország kultúráját és rajtuk keresztül magát Magyarországot is. Kiváló lehetőség, hogy két Közösségi Ház életébe is be tudtam pillantani. Nagybajom és Pécs sok mindenben különbözik egymástól, így a mentorok, a gyerekek és a Közösségi Ház atmoszférája is más. Megtapasztalhattam, hogy milyen nagyszerű gyerekekkel és más országban élő emberekkel együttdolgozni, ami tegyük hozzá azért sok nehézséget is rejt magában.
Megtanultam, hogy milyen hasznos egy nyelv alapos ismerete és milyen fontos az angol nyelvtudás. Minden foglalkozás és tevékenység nagy örömömre szolgált és köszönet azért, hogy ennek részese lehettem. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek ezt a hat hetet és köszönöm, az Alapítványnak, hogy lehetővé tette és biztosította gyakorlatot a számomra.
Valerie Kraft, AIESEC önkéntes Németországból