de nehéz az iskolatáska …
„Mivel kezdhetném ezt a beszámolót? Becsengettek. Elkezdődött az iskola, amit vagy vártunk, vagy nem. Én vártam, mert ismét találkozhattam azokkal, akikkel nyáron a kollégiumi gólyatáborban megismertem. Kipakolás, ismerkedés és a nyári élmények elmesélésével telt az első napunk. Jelenleg 4 kollégiumi nevelő van 65 diákra. 3 csoportra vagyunk osztva, az első csoportban (ebben vagyok én) az összes kilencedikes (13) nekünk a csoportvezetőnk matek-kémia szakos tanárnő, így bátran tudok hozzáfordulni majd, ha elakadok valamelyik nehéz tantárggyal, csak úgy, mint az osztályfőnökömhöz, aki matematika fizika szakos. Kicsit furcsa, de felemelő érzés, hogy nem a megszokott embereket látom nap, mint nap, mivel kaposváriként nem ismerek senkit sem Dombóváron, az Apáczai Csere János Szakgimnáziumban. Kicsit térjünk vissza a kollégiumhoz. Kicsit furcsa, bár nagyon hasznos, hogy van kötelező 3 óra tanulószoba. Emiatt sikerült már jó jegyeket szereznem. Az étkezésekre adott ételek nagyon finomak. A kollégiumi társaimmal eddig nagyon jól kijövök. A kimenő is nagyon jó, olyankor lehet hátra lemenni a kollégium mögé fotózni az érkező vonatokat. . Szakkörökre már megtörtént a jelentkezés, de még nem indultak el. Én a tanulás módszertanos, a társasjáték, valamint drámára jelentkeztem. Összességében ebben a két hétben nagyon jól éreztem magam, mintha egy nyaralás lenne, akár négy évre.” Dausek Nándor
„A tanulmányaimat a Kaposvári SZC Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakgimnáziumban kezdtem meg. Az idei tanévben indult el újra (több éves kihagyás után) a két tanítási nyelvű turizmus – vendéglátás szak. Az osztályfőnökünk, Lovag Anita egy nagyszerű némettanár és nagyon szeretjük az osztálytársaimmal. Hetente 18 német óránk van, és mellette kevés más tantárgyat tanulunk. Szerintem rengeteg lehetőséget kapok itt. A tanáraink szigorúak, de nagyon jól tanítanak. A német nyelvvel nagyon gyorsan haladunk, és szerencsére van is sikerélményem a nyelv elsajátításában. Az osztálytársakkal még kicsit nehéz, de bízom benne, hogy egy kis idővel jobban összeszokunk és egy összetartó osztályközösség leszünk.” Pretz Jázmin
„Jó messzire kerültem a szülői háztól s ennek előnyeit és hátrányait is megéreztem az első napokban. A szombathelyi művészeti szakgimnáziumban nagyon jól érzem magam, itt tényleg csak a zene, zene, zene van. Van olyan nap, hogy 11 órám van. Unatkozni nincs időm. E mellett azonban a tanulásra is koncentrálnom kell majd.” Karácsony Áron
Újonc(ok) a Táncsics Mihály Gimnáziumban
Mindenek előtt, ami nagyon meglepett, az az volt, hogy az évnyitó vasárnap kezdődött. Akkor még nem tudtam, hogy milyen érdekes napnak nézek elébe. Az osztállyal az aulában sorakoztunk, majd a tornaterem felé vettük az utunkat. Egy külön „lelátóra” tereltek minket, ahol elvileg mindig is a kilencedikesek ülnek. Megkaptuk a minden elsősnek járó Táncsics kitűzőket, illetve az eskütételes papírunkat is. Meghallgattuk Igazgató Úr beszédét, és természetesen, mint minden Táncsicsos diák, fogadalmat tettünk, hogy a lehető legjobban teljesítünk, amíg itt tanulunk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól beilleszkedek a közösségbe, több osztálytársamat ismertem már előkészítőről. Az első napokban rengeteg szabályt, praktikát elmagyarázott az osztályfőnök a helyettessel együtt, természetesen az órarendet is, ami elég kedvező lett, ugyanis minden nap „csak” 7 órám van. Ez a nap legfőképp a termek felfedezésével, illetve a tanárok megismerésével telt. Utóbbi sokkal jobban alakult, mint ahogy azt anno több tanár, illetve visszatérő diák emlegette. Az ő állításukat igenis cáfolnám. Eddig nem tapasztaltam olyat, hogy a pedagógusok „keresztbe lenyelik” a diákokat, meg a témazárókat se jelentik be. Több olyan tanár is van akik a RÖPDOGÁKAT is bejelentik. Persze vannak olyan pedagógusok, akik rengeteg feltételt szabnak, ám a legtöbbről az a véleményem, hogy igenis meg akarják értetni a diákokkal azokat az ismereteket, amit éppen tanít. Visszagondolva, nem bánom, hogy ide jelentkeztem, hiszen rengeteg új barátot szereztem, és már nagy hangsúlyt fektetnek a történelem tanításába, ami azt jelenti, hogy heti 4 órába tartják ezt a tantárgyat, aminek persze nagyon örülök.” Gyurka Péter
Reméljük pécsi és jászsági évfolyamtársaink is jó benyomásokkal gazdagodtak, az akadályokat könnyen vették az új iskoláikban.