Egy szemeszter Japánban
- augusztus 24-én érkeztem a szigetország északnyugati szegletébe, Akita városba. A tavalyi félévben az egyetemen (Pécsi Tudományegyetem) lehetőségem volt megpályázni egy külföldi tanulmányi lehetőséget, amit sikeresen el is nyertem. Sokhónapnyi levelezés és több mint, 24 órás utazás után végre megérkeztem az Akita International Universiyt-re. Az első két hét orientációkkal, csapatépítő programokkal telt, ahol minden külföldi és lokális hallgató megismerhette egymást. Az egyetem egy csodálatos, természetközeli épület hálózat az erdő mellett. Nem messze, körülbelül húszpercnyire sétálva található a Mitake kegyhely. Ez egy őshonos japán vallás oltára, a shintóé. A környezet nagyon nyugodt és csendes.
A kurzusok megkezdtével minden egyre izgalmasabbá kezd válni. Összesen öt kurzuson veszek részt a félév folyamán. Szociológia, Rassz szociológia, Anime és kortárs japán vizuális kultúra, Orosz társadalom ma, és Bevezetés a japán kommunikációba. Mindegyik izgalmas és kihívásokkal teli, főleg mert angol nyelven történik az oktatás.
Az egyetem sok programot szervez, többek között volt lehetőségem ellátogatni Kakunodate-ba és a Tazawa tóhoz. Kakunodate a megőrzött szamuráj házairól híres, amíg a Tazawa tó Japán legmélyebb tavaként van számon tartva.
Egy nemzetközi egyetem tagjának lenni Japánban nem csak azt jelenti, hogy a japán kultúrát ismerhetem meg alaposan, hanem szinte a világ bármely részével kapcsolatba kerülhetek. A nemzetközi diákok révén ez egy egyedülálló lehetőség, amit, ha valakinek van esélye meg kell ragadnia. Sikerült barátokra lelnem többek között Amerikából, Svédországból, Finnországból, Thaiföldről, Nagy Britanniából, Ausztráliából, Németországból, Franciaországból és természetesen Japánból. Természetesen ahányan vagyunk, annyi kultúrából érkeztünk, ami eddig hátrányt még nem jelentett, csak érdekességet. Külföldön tanulni izgalmas, néha ijesztő, de mindenképpen pozitív, kapcsolatépítés, élményszerzés, nyelvtanulás, önmegismerés szempontjából.
Természetesen a Csányi Alapítvány segítsége nélkül ma nem lehetnék itt, ezért külön szeretném megköszönni a belém fektetett bizalmukat és támogatásukat, hogy érdemesnek tartottak életem egyik legnagyobb álmának megvalósítására! Amikor 10 éve beválogattak az Életút Programba, nem hittem, hogy eddig kísérnek az utamon, hiszen a rengeteg bátorítás, nyelvtanulás, vizsgára készülés és odafigyelés nélkül ez csupán egy álom maradt volna. Szeretném megköszönni, hogy méltónak tartottak arra is, hogy külön támogatásban részesüljek.
Alig várom a kihívásokat, amiket a szemeszter tartogat!
Stecina Kata, Nagybajom 1-es csoport