Levél Hollandiából
Már két hónap eltelt az új környezetben. Hogy mi is történt velem? Először is sikerült beszereznem egy igaz bringát, így szinte teljes értékű holland lehetek: én is biciklizem, amikor csak tudok. Tulajdonképpen hasonló az életem, mint bármely egyetemista társamé: úgy érzem, semmi más nem történik velem, csak tanulok, tanulok, tanulok. Mégsem érzem tehernek, mert mindezt nagyon érdekesen, izgalmasan és továbbra is teljesen másképpen tesszük itt Hollandiában. Két minor szakot választottam: az élelmiszerlánc menedzsmentet és az export menedzsmentet. Mindegyik minor több kurzusból áll: elméleti kurzusokból, üzleti szimulációs játékokból és projektmunkából. Ez utóbbiban négy fős csoportokban dolgozunk. Csoportunkban mindenki más európai országból érkezett (francia, román, spanyol) sőt a legmesszebbről a perui csoporttársam érkezett. Közös nyelvünk az angol – amelyet magas fokon kell beszélnünk – ám mégis sokat tanulunk egymástól a saját anyanyelvből is. Sajnos más magyar nincs az egyetemünkön. Eleinte nehezebben ment a kommunikáció közöttünk, hiszen nem csak máshonnan érkeztünk, hanem más szokásokkal, temperamentummal, hozzáállással rendelkezünk. Közös célunkért – a lehető legjobb projekt létrehozásáért – azonban mindent együtt, egymásra hangolódva teszünk meg. Nagyon szép környezetben vagyunk, a csoportunk „osztályterme is” csupa üveg.
Több cégnél is voltunk már a félév során, ahol előadást tartottak; majd nekünk (szintén csapatban) esettanulmányokat kellett elkészíteni az adott cég számára. Az elmúlt hónapok egyik legjobb programja szeptemberben volt: egy nemzetközi napot tartottunk az egyetemen. Minden ország bemutatta saját országát, mindenki főzött valamit, ami az országára jellemző. Én gulyáslevest készítettem, otthoni recept szerint. A meglepetés mellé a Túró Rudi volt, igazi, otthoni.
Továbbra is nagyon – nagyon hálás vagyok az Alapítványnak, hogy mindennek részese lehetek. Néha még most sem hiszem el, hogy az álmom valóra válhatott, mert volt, aki segített ebben. Lassan nálunk elkezdődik a vizsgaidőszak – illetve az az időszak, amikor számot kell adnunk tudásunkról, projektjeinket be kell mutatni. A vizsgák után decemberben négy napos kalandtúrát tervezek, nagyon szeretném megnézni a híres várost, Hágát. Ám oda (nagy valószínűséggel) nem biciklivel jutok el. Utamról és a vizsgaidőszakról is szeretnék majd mesélni alapítványi társaimnak. Kollárovics Petra, Kaposvár 2-es csoport