Mohácsi egyetemista lazítás

Mohácsi egyetemista lazítás

2016. augusztus 5-én csapatépítő táborba indultunk 8 egyetemista társammal Mohácsra.

Igaz, a tábor csak két és fél napig tartott, ám annál jobban éreztük magunkat. Érkezésünk napján közösen bevásároltunk, majd birtokba vettük a mohácsi lábasházat. Mindenki izgatottan várta a nap hátralevő része vajon milyen izgalmakat rejt: este közösen elmentünk Villányba, ahol Supernem és Junkie Jack Flash koncerten vettünk részt. Fantasztikus volt a hangulat, a zene nagyszerű, de csapatunk nyomába egy sem érhetett! Másnap hatalmas kártya partikat tartottunk, ahol nevetésben és nyereségben gazdag órákat tölthettünk el együtt. Délután elmentünk Mohács mellé, a mohácsi csata emlékparkjába, ahol idegenvezetőnktől rengeteg új információval gazdagodhattunk. Zseniális idegenvezetést tartott nekünk az a bácsi, aki finomabbnál finomabb ételekkel lepett meg minket a tábor során. Este pedig részt vehettünk a mohácsi babfőző fesztiválon, ahol isteni babgulyást kaptunk vacsorára.

stt

sti

xda

mkj

Azt gondolom, a tábor arról szólt, amiről kellett: a sok nevetés, közös kártyázás, közös vacsorák, reggelik, hogyan harcoljunk a mohácsi szúnyoghaddal, hány pulóvert kell vinnünk egy táborba és még sok más. A táborvezetőink, Borsy Luca és Urr Andris, hatalmas türelemmel álltak a táborhoz, még ha nem is ismertük egymást annyira. Szerettem ebben a táborban azt, hogy nem csak egyetemista társaimmal hozott közelebb, hanem azokkal a mentorokkal is, akiket amúgy ritkán látunk és eddig nem is igazán ismertünk. Ezúton szeretném mindenki nevében megköszönni Koszta Gergő, mohácsi mentornak, aki a táborunk önkéntese is volt egyben, mind segítőkész munkáját, önfeláldozását és kedvességét, hogy jött velünk, segített mindenben, fuvarozott és hangulatot teremtett.

xsa

pob

fdl

Bár nem voltuk túl sokan, mégis a tábor végére, tartott az bármilyen rövid ideig, egy nagy családdá nőttük ki magunkat és nagyon jó volt együtt! Jó volt egy kicsit önállósodni a táborban, hiszen most nem volt, aki kiszolgált volna bennünket, saját magunk készítettünk reggelit és olykor késő esti vacsorát. A programokat is mi szerveztük meg, természetesen a mentorok segítségével. Sajnáljuk, hogy a kenuzást ki kellett hagynunk az időjárás miatt, de még így is jól éreztük magunkat. Nagyon köszönöm az Alapítványnak, hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget, és őszintén remélem, hogy nem csak ez az egy ilyen jellegű tábor írható be az évkönyvekbe, hanem évről-évre egyre többen leszünk, és a táborok ennél is jobbak lesznek!

hzh

Király Kinga