Egy hét rövid krónikája
Az előző hét szombatja (július 6.) az éves német nyelvi projektverseny nyerteseinek hatalmas készülődéssel telt, mivel az éjszaka folyamán kezdetét vette útjuk Augsburgba, ahol egy hetet tölthettek el intenzív nyelvgyakorlás céljából.
Szombat este folyamán közösen indultunk Pécsről a kaposvári és nagybajomi társaimmal Budapest felé, ahol jászsági utastársainkkal találkozva repültünk Münchenbe. A felhők feletti közlekedés zökkenőmentesen és kellemesen telt. Földet érés után egy busz várt ránk, amivel Augsburgba utaztunk, majd ott vendéglátó családunkkal találkoztunk. Személy szerint nagyon kedves, segítőkész és humoros családot kaptam, akikkel kellő módon megszerettük egymást az itt eltöltött idő során. A társaim közötti beszélgetésekben hamar kiderült, hogy nekik is hasonlóképpen szimpatikus család jutott.
Az első tanítási napon, hétfőn, szintfelmérő tesztet írt csoportunk, hogy kiderüljön, ki milyen szinten van az ország anyanyelvét illetően. Büszkén kijelenthetem, hogy csoportunk összes tagja a nyelviskola legerősebb csoportjaiba került. A hétköznapok délelőttjei tanítással teltek, ahol rengeteget fejlődtünk és új ismeretségeket is szerezhettünk a csoportok más országból származó diákjai személyeiben. Délutánonként közös programokon vettünk részt, majd kis szabadidő várt ránk a vacsorák előtt. Az első tanítási nap délutánján, egy nagyon kedves, segítőkész hölggyel találkoztunk, akit Keller Andreának hívnak és a helyi információs irodában dolgozik. Andrea hatalmas segítségünkre volt nemcsak idén, hanem a tavalyi tábor folyamán is, bármikor fordulhattunk hozzá kérdésekkel. Ő kísért végig minket a Fuggereiban, ami egy városon belüli város. Ez Augsburg egyik névjegyévé vált, amit Jakob Fugger építetett az augsburgi születésű, idős, elszegényedett embereknek, akiknek évi 88 cent összeget kellett csak fizetniük lakhatásukért. Ezután a helyi folyóhoz mentünk, ahol csónakázhattunk. Szerencsére az idő nagyon jó volt és mindenki megúszta szárazon az evezést.
Kedd délutáni programunk keretében a helyi strandra látogattunk. Kellemes volt a helyi forróságban egy kicsit mártózni. Ezen a délutánon a röplabdatudásunkat is megcsillogtathattuk. A családoknál töltött vacsora után a kis magyar alakulatunk a városban találkozott – mint majdnem minden este – és összegeztük a nap történéseit, valamint kellemesen elbeszélgettünk.
A szerdai nap egy kicsit eltért a többitől, mivel a délelőtt folyamán nem iskola várt ránk, hanem egész napunkat Nürnbergben tölthettük, ahol megtekintettük a helyi várat, valamint egy érzéki csalódásokat bemutató interaktív múzeumba látogathattunk.
Következő nap délutánján ismét Andreával találkoztunk, aki megmutatta nekünk a belvárosban található nevezetességeket, többek között a Jakob Fugger által építtetett kertet, ahol felesége fogadhatta vendégeit, barátnőit, a városháza aranytermét, valamint a történelmi városon keresztül elsétáltunk a város legnagyobb bevásárlóközpontjához, ahol a hazaiaknak tudtunk még venni egy-két meglepetést. A vásárlás után egy tipikus bajor étteremben vacsorázhattunk, ahonnan mindenki elégedetten, teli hassal távozott.
Pénteken sportnapot szerveztek, aminek keretein belül a város egy másik strandjára látogattunk. Sajnos a víz hideg volt és csak pár merész mártózott meg, de a többiek is örömüket lelték a röplabda, foci, tollas sportágakban.
Szombaton nagy fába vágtuk a fejszénket és útra keltünk München felé. Szerencsére a világváros tömegközlekedési eszközeit magabiztosan, jól használtuk, amiben hatalmas szerepe volt kísérőinknek, Judit néninek és Ildikónak. Münchenben megtekintettük az Allianz Arénát, ami egy felejthetetlen élmény volt mindnyájunknak. Személy szerint a müncheni alakulat a kedvenc csapataim közé sorolható, így szinte felfoghatatlan még most is, hogy beléphettem az öltözőikbe, ahol szinte tapintható volt a nagy összecsapások feszültsége, hogy megtekinthettem a sajtószobát, ahol nemrégen Pep Guardiola adott interjút, hogy megcsodálhattam a lelátóról a gondosan kezelt gyepet, és még sorolhatnám. Egyszerűen csodálatos élmény volt!!!
Münchenből visszatérve, a nap fénypontjaként Judit néni és Ildikó egy gyönyörű kertbe vittek minket, ahol meglepetés várt ránk. A tábor végéhez érve mindenkinek átadtak egy kis személyre szóló üdvözlőkártyát, amire kedvességek voltak írva, hogy ki milyen benyomást keltett, milyennek ismerték meg. Nagyon kedves gesztusnak találtuk, becsben fogjuk tartani.
A vasárnap reggel a búcsúzkodással telt a családnál. Átadtuk az otthonról hozott ajándékainkat és abban a hitben váltunk el, hogy következő nyáron szintén találkozunk. Ezután Münchenbe utaztunk, ahonnan Budapestre repültünk. Kissé megfáradva, de annál nagyobb élményekkel értünk haza.
Mindnyájunk reméli, hogy a következő évi projektverseny után szintén ellátogathatunk ebbe a kedves, szerethető városba, Augsburgba. Társaim nevében is köszönöm az Alapítványnak ezt a csodálatos egy hetet, ami alatt felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és nem mellesleg nyelvi tudásunk rengeteget fejlődött.
Szabó Gábor
Pécs 1.