A segítés családi indíttatás és örökség is számomra, ezért hivatásomnak is ezt választottam. Dolgoztam szociális központban, családok átmeneti otthonában is, munkáim a segítségre szorulók és támogatást érdemlők állnak. A nyitottság, az elfogadás, az empátia, az önzetlenség, rugalmasság, a segíteni akarás az alapja a munkának, amelyre a gyerekek is tanítottak.

2013 óta vagyok a Csányi Alapítvány mentora. A csoportomat általános iskolás és felsőoktatásban tanuló gyermekek és fiatalok alkotják, akik mindennapjaiban, ügyes-bajos dolgaiban segédkezek. Mentornak lenni nem mindennapi feladat, teljes embert kíván. Szervezőkészséget, kapcsolatok építését és ápolását és együttműködést.

A csoport tagjai mind-mind színes egyéniségek, akár kicsik akár nagyok. Van aki műsort vezet a televízióban, van aki sportaerobikban nemzetközi sikereket ér el, mások az íjászkodásban vagy akár a matematika és az angol nyelv területén jeleskednek. A zene fontos szerepet tölt be néhányuk életében, a Kamarazenekar és a Csányi Band büszke tagjaiként évről évre megörvendeztetik társaikat produkcióikkal.

Sok-sok küzdelem, egymással való harc, nagy világmegváltó beszélgetések, kacagások, olykor szigorúság, tábori emlékek, meghitt pillanatok és még annyi minden más színesítik az elmúlt éveket, összekötnek minket, melyek mentén egy különleges kapcsolat alakul ki mentor és mentoráltjai között, mely értéket képvisel az érintettek számára, egy különleges csoporthoz való tartozást.

Látni felnőni a generációkat, kiknek útjait egyengettem igyekezvén a legjobbat nyújtani, a középpontba állítani őket mindenkor. Vissza gondolva az elmúlt évekre, minden pillanata megérte! Továbbra is legjobb tudásom szerint fogom végezni a munkámat, mert a jövőt nekik, velük együtt építjük!