Túl a felvételi vizsgákon…

Túl a felvételi vizsgákon…

Nehéz volt ez az időszak nekünk nyolcadik osztályosoknak. Januárban a központi írásbelik, most pedig a szóbelik, és közben persze az iskolai számonkérések száma sem csökkent. Az utóbbi időben már egész jól hozzászoktam a megmérettetésekhez.

Február 23-án a Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban voltam felvételi elbeszélgetésen. Humán tagozatra jelentkeztem, így várható volt, hogy erről a területről záporoznak majd felém a kérdések. Így is lett…

A 23-as teremben két nagyon kedves, mosolygós, egyáltalán nem félelmetes tanárnő fogadott. Kérték, hogy húzzak egy szöveget az asztalon lévők közül, és azt mondták üljek le és olvassam el, míg az előttem behívott tanuló felel. A szöveg, ami kb. fél oldalnyi volt, egy felmérésről szólt, amelyben a tévénézési szokásokat vizsgálták. Nem volt nehéz a szöveg, mégis a sok adat miatt eléggé figyelmesen kellett olvasnom. Amikor sorra kerültem, arra kértek meséljem el, miről olvastam majd kérdéseket tettek fel. Először a szöveg érdekelte őket, vagyis az, hogy én mit gondolok róla Véleményem szerint a tévézési szokásaink az internetnek köszönhetően teljesen átalakultak. Szívesen beszéltem erről az érdekes témáról. Ez után érdeklődtek a vizsgáztatók, hogy én ki vagyok, honnan is jöttem. Igyekeztem, elmondani magamról mindent, ami fontos a számomra: beszéltem a hobbimról, az iskolámról és természetesen a Csányi Alapítványról. is.  Nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem erre számítottam. A társaim nem is értették, mitől vagyok ilyen boldog, amikor kijöttem. Ez egy sikeres nap volt (legalábbis nagyon bízom benne!)

Február 27-én a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban voltam, szintén szóbelizni. Itt a művészeti tagozatot céloztam meg. Öt általam készített munkát kellett vinnem, és készültem művészettörténetből is. Itt is nagyon kedvesen fogadtak. Megdicsérték a munkáimat és itt is érkezett pár kérdés, amelyekre válaszolnom kellett. Az elbeszélgetés végén megint megdicsértek, és azt mondták, hogy ,,örülnének annak, ha ide járnék„. Én megköszöntem a lehetőséget és röpültem hazáig. Remélem minden Csányi Alapítványos társamnak jól sikerült a felvételije! Hock Dorottya, Kaposvár 2-es csoport