Monteverdi:La favola d’Orfeo zárt körű főpróbáján jártunk
Claudio Monteverdi írta 1607-ben a zenetörténet első fennmaradt operáját, az Orfeo-t. Az opera főszereplője Orfeusz maga is zenész. Beleszeret Eurüdikébe, de esküvőjük előtt a lányt egy kígyó megmarja és meghal. Orfeusz leszáll az Alvilágba, hogy visszahozza kedvesét. Énekével elaltatja Kharónt, az Alvilág révészét, Plútó viszont csak azzal a feltétellel engedi vissza az élők sorába Eurüdikét, ha Orfeusz nem néz rá a lányra, amíg az Alvilágból nem értek ki. Orfeusz megszegi a törvényt és örökre elveszíti szerelmét. A mitológiai történetnek két befejezése van: Monteverdi eredeti művében a kor ízlésének megfelelően Orfeuszt Apolló, a művészetek istene felemeli az istenek közé. A Müpa előadásában azonban Fischer Iván karmester írt Monteverdi stílusában egy záró jelenetet, melyben Orfeusz bánatában megfogadja, hogy soha többé nem néz egyetlen nőre sem, ezért a Bacchánsnők egy fergeteges bacchanália közepette széttépik. Nem csak Magyarországon, hanem világ szinten is kuriózum volt az előadás, amelynek részesei lehettünk. Az operát a világ egyik legjobb zenekarának, a Budapesti Fesztivál Zenekarnak és világhírű szólisták előadásában hallhattuk az Európai Hidak Fesztiválon a Művészetek Palotájában. Később ugyanez a produkció olyan patinás színházakban kerül előadásra, mint az olaszországi Vicenza Teatro Olimpico és a genfi Operaház. Abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy a zenekar biztosított jegyeket a zártkörű főpróbára a Kamarazenekar részére, így a gyerekek az első sorból, testközelből élvezhették az előadást, jól láthatták-hallhatták a zenészeket. Ez azért is volt érdekes, mert rengeteg korabeli hangszert tanulmányozhattak így: kora barokk harsonák, cinkek (a trombita elődje), viola da gambák, furulyák gazdagították a vonós zenekart. A nyári összművészeti táborban a gyerekek eljátszották az opera nyitányát és prológusának egy részét, nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az ismerős zenei részleteket felismerték és kontextusba tudták helyezni az előadás segítségével. Többé már nem csak egy zenei részlet volt számukra, hanem élettel teltek meg a már ismert dallamok. Megfigyelhettük egy profi zenekar magas szintű együtt játékát, fegyelmezettségét, de azt is láthattuk, hogy a profik is emberek és bizony kisebb hibákat még egy profi zenész is elkövethet. Egy ilyen előadás mindig összművészeti produktum: énekes szólisták, kórus, táncosok és zenekar együttes munkájának eredménye, csodálatos színpadkép, változatos táncok, hangulatok, fények tették élvezetessé az előadást.
Köszönjük a Csányi Alapítványnak a lehetőséget az előadás megtekintésére, illetve a Budapesti Fesztivál Zenekarnak, akik a jegyeket biztosították. a Kamarazenekar tagjai