Történelmi és honismereti tábor – Erdély
A 10. évfolyamos csoportok, 2022. július 17-én indultak el idei tematikus táborukba Erdélybe. Erdély a Kárpát-medence különleges része, ami a magyarság számára is rendkívül fontos helyszín. Éppen ezért jöttünk ide, hiszen megismerhetjük a gyökereinket, találkozhatunk a határokon túl élő magyarokkal és megcsodálhatjuk a gyönyörű tájakat, megismerhetjük Erdély történelmét és kirándulhatunk. A hosszú buszos út sem telt haszontalanul, hiszen volt miről beszélni. Idegenvezetőnkkel, Magyari Vass Istvánnal Aradon találkoztunk, aki székely emberként bemutatta a térséget és a város történelmét. Első állomásunkon, az aradi vesztőhelyen megálltunk az Aradi Vértanúk emlékművénél, amely egy mesterséges domb tetején álló obeliszk. Egyik oldalán az 1849. október 6. dátum szerepel, a többi oldalon a tizenhárom aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében. A hamvakat 1974. október 6-án, a 125. évfordulón temették el kis koporsókban az obeliszk alá. A nemzeti szalaggal ellátott koszorúnkat úgy helyeztük el, hogy minden házunk képviselte magát, majd közösen elénekeltük a himnuszt, így emlékezve a hazánkért elesettekre és a nemzeti gyásznapra. Este elfoglaltuk szállásunkat Déván a vár előterében, ahonnan folytatni fogjuk heti programunkat. Holnap itt és Nagyszebenben nézzük meg a látnivalókat, majd a következő napokban Székelyföldet fogjuk felfedezni.
Gál András, mentor
És ilyen volt a tábor gyerekszemmel:
Július 17-én a kezdetét vette a Nagybajom 1-es, a Pécs 2-es és a Mohács 3-as csoport közös táborozása. Utunk Erdélybe vezetett, ami olyan szórakoztató és izgalmas volt, mint amennyire hosszú. Habár ez nem okozott gondot, ugyanis rengeteg időnk volt beszélgetni, zenét hallgatni, vagy épp csak figyelmesen néztük az elénk táruló hatalmas erdőket, legelőket, szántóföldeket.
A szép tájak mellett áthaladtunk igen sok gyönyörű kisebb-nagyobb településen is. A hosszadalmas utat követően megérkeztünk Aradra, egy rövid városnézést után ellátogatunk a 13 Aradi vértanú emlékművéhez is, majd elmentünk az aznapi szállásunkra Dévára. Itt eltöltöttünk egy éjszakát, másnap megreggeliztünk, majd ismét útnak indultunk arra a szálláshelyre, ahol a hét többi napját töltöttük, Székelyvarságra.
Ezt megelőzte egy kisebb túra Déva várához, illetve egy rövid városnézés Nagyszebenben. Az új szállásunk egy erdőkkel körül vett, csöndes, nyugodt völgyben helyezkedett el. A hét többi napja is remek hangulatban telt, a nyári hőség ellenére. Minden egyes nap részt vettünk számtalan érdekes programon, csakhogy néhányat megemlítsek, ilyen volt például: egy hegyi túra a Szent Anna tó körül, A Békás-szoros, illetőleg a Gyilkos-tavat is megnézhettük közelebbről. Továbbá meglátogattuk a parajdi sóbányát, közelről megtapasztalhattuk azt, hogy hogyan dolgozzák fel és használják a taplógombát. Számos települést is meglátogattunk, például: Korondot és Szejkefürdőt.
A tábor egy szempillantás véget ért, ezen idő alatt a lehető legtöbb információt, érdekeséget tudtunk meg Erdélyről, illetve Romániáról is, mind történelmi, mind kulturális szempontból. A hosszú út és a nyári forrósság ellenére egy érdekfeszítő, klassz tábor volt.
Orosz Gergő
Mohács 3-as csoport
Első nap, az utazásunk során Aradon álltunk meg, hogy koszorúzással megemlékezzünk az Aradi Vértanúk emlékművénél. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat, este pedig elmehettünk egy esti sétára a környéken. Második napunkat egy túrával indítottuk a Dévai várhoz, majd továbbmentünk Nagyszebenbe, ahol a város megmaradt bástyáit és főterét tekintettük meg, ezután pedig szabadidős program volt a belvárosban. Délután utaztunk Székelyvarságra a végleges szállásunkra, ahol faházakban aludhattunk, egy nyugodt helyen a természetben. A következő napon a Szent-Anna tóhoz látogattunk el, ezután a csíksomlyói kegytemplomhoz mentünk, ahol a székely és magyar zászlóval megemlékeztünk minden zarándokra. Ezt követően a Hármashalom Oltárhoz sétáltunk fel, ott pedig elénekeltük a Székely Himnuszt. A negyedik napon a Békás-szoroshoz utaztunk, ezután pedig a Gyilkos-tóhoz. Az este folyamán a Székelyföld ezer arca nevű társaságtól jött hozzánk Szűcs Szilárd és Deák András, hogy kisfilmet mutassanak arról, hogyan is élnek a székely emberek. Az ezt követő napon lovaskocsival egy olyan gazdához mentünk, aki különböző növényekből, amelyek ott termettek a környező réteken, szörpöt, lekvárt, tinktúrákat és serbetet készített, ezeket pedig megkóstolhattuk. Szintén lovaskocsival mentünk a Fenyőkuti tőzegláphoz, ahol sétáltunk miközben sok érdekes dolgot megtudtunk róla az itteni mikroökoszisztémáról – és még friss áfonyát is szedhettünk! Azután Korondra mentünk, ahol betekintést nyerhettünk a tapló megmunkálásának folyamatába. Az utazás előtti napon a parajdi sóbányába utaztunk, ezután pedig a Mini Erdély Parkban maketteket néztünk meg, amik Erdély különböző várait, kastélyait és templomait mutatták be. A nap utolsó szakaszában a vacsora után régi barátunkkal, Marosi Kamillával, videóhívásban tudtunk beszélni és egy búcsúest keretében a táborról készült kisfilmet néztük meg, valamint a tábor sikerét is ünnepeltünk. Számomra a tábor egy tökéletes kikapcsolódás volt és a meredek hegyek és kilóméterek mellett is nagyon pihentető volt. Ezen a héten rengeteg mindent tanultam a székely kultúráról és persze Magyarország múltjáról. Köszönjük a lehetőséget az Alapítványnak, hogy itt lehettünk!
Balla Melodi
Pécs 2-es csoport
Búcsúzóul pedig fedezzük fel Erdély szívpengetős hangulatát Nyári Lajos Pécs 2-es támogatott tollából:
Székelyföldön
Hallom, ahogy súg a szél
sok százezer titkot.
Hegykoszorúk kerek kövén
szikrát látok itt-ott.
Fenyőerdők körtáncában
feltárul egy világ.
Szeretettől terhes fűben
megcsillan pár virág.
Ennek a helynek
áldott minden része.
Áldott itt az ember
minden kis lépése.
Áldott kézzel dagad
a kenyérnek teste.
Áldott kézzel szedték
a szőlőt az este.
Áldott az ember
és áldott a lélek.
Áldott a föld,
ahol székelyek élnek.
(Feltárul a régi várak
poros kőfellege.
Lelkemnek még most is itt van
csendes rejtekhelye….)
Templomot emel a föld
bűnös lelkem elé,
s én meggyónva szaladok
a feszület felé.
Kitárom a kezem
e csodavilág felé.
Kitárom a szívem
egy boldog érzés felé.
Egy olyan érzés felé
melynek nincs határa,
hisz bárhol elfér
a szeretet világa.
Nem választ el határ,
nem választ el nyelv,
nem számít, hogy honnan jöttél…
Itt van a helyed!
Nem választ el semmi.
Közös a tudat.
Enélkül a tudat nélkül
ne járd az utad!
Szellő járja át
a rozoga várat,
mely kibírt hosszú,
régi, százévnyi csatákat…
Béke járja át
a megpihent tájat,
hol sokezer élet
nyugalmat áraszt.
Béke járja át
a tótükör színét.
A szél sem fodrozza
mézédes vizét.
Béke járja át
a fának faragását,
a székelykapukat,
az agyagnak forgását.
Béke járja át
a rokka perdülését,
a déli harangszót,
a kolompok csengését.[…]
Bizonyosság járja át
rozsdás, fásult szívem,
s virágot bont újra
a feléledt hitem.
- július 23.
Nyári Lajos
Pécs 2-es csoport
További képek a Galériában!