Véget ért a zsögödfürdői tábor

Véget ért a zsögödfürdői tábor

Elérkezett a péntek (július 18.), a búcsú napja. Mindenki könnyes szemmel fordult felénk, ami nagyon megható volt számomra.

Ahogy végignéztem az órarenden, egyre csak jöttek-jöttek az emlékek. Nem igazán tudom szavakba foglalni ezt a pár napot, hiszen sokkal jobbnak tartom, ha felidézem az emlékeket és csak gondolkodom, de azért megpróbálom.

Ez alatt a pár nap alatt rengeteg mindent tanultam én is. Megtanultam, hogyan lehet pénz nélkül boldoggá tenni valakit. Mikor a gyerekek elé állhattam és megtaníthattam velük néhány új szót, nyelvtani igeidőket, nagyon örültem. Emlékszem, milyen sokat tanultunk együtt és milyen sokat hallottam ezt a mondatot: „Jaj, tanító néni, én ezt már tudom!” Hihetetlen jó volt látni, hogy a gyerekek a szódolgozatokra hogyan tanultak. Bármennyire is fáradtak voltak, bármennyire is játszottak volna inkább, érezhető volt a tenni akarásuk és az, hogy mennyire szívesen tanultak a Judit néni dolgozatára, illetve az enyémre. Láttam rajtuk, mennyit fejlődtek ez alatt a pár nap alatt is, és nagyon jó érzés volt tudni, hogy ezek a gyerekek azért tanultak, mert akarták, hogy büszkék legyünk rájuk. Büszkék is voltunk rájuk! Sok olyan pillanat volt, mikor azt érezték, nem megy tovább, de aztán bebizonyosodott, hogy mégis. Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy taníthattam is. Mivel ilyen pályára készülök, remek visszaigazolás volt, hogy tudjam, tényleg való-e nekem ez vagy sem. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, megtanultam számos módszertani dolgot, illetve láthattam, milyen annak, aki egy kicsit másabb családi helyzettel rendelkezik, mint az átlag. Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni és úgy végezni a dolgom, ahogy a gyerekeknek is jó. Nagyon jó érzés volt, hogy bármire volt szükségük a gyerekeknek, nem csak, mint korunkbelihez, de mint pedagógushoz is bátran fordultak hozzám. Sokat nevettünk közösen, sokat sírtunk, de úgy gondolom, megérte elmenni most erre a pár napra Zsögödfürdőre, hiszen rengeteget kaptam és adtam is.

Nagyon köszönöm az Alapítványnak, hogy ehhez a lehetőséghez hozzájutottam. Köszönöm Hollósi-Simon Juditnak, hogy mindig mellettem állt, segített, bármire is volt szükségem. Köszönöm a mentoromnak, Sziráki Juditnak, aki hitt bennem és bátran ajánlott erre a szerepre.

Király Kinga, Jász 1.